Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)

Timaffy László: Jelképek csallóközi és szigetközi népdalainkban

Timaffy Laszlo • Jelképek csallóközi...

Kiskertembe’ kinyílott a török szegfű,

Édesanyám tilt engem a szeretőmtü.

Mit ér nékem, édesanyám, a lányságom,

Ha a régi szeretőmet sose látom. (Á T.)

A piros rózsa a kivirágzott, boldog szerelem jelképe, de a búcsúzást is előre jelzi. A szegfű pedig a hűség szimbóluma, a tiltás ellenére is tovább él a szerelmes szívében.

Hej tulipán, tulipán, török szegfű, szarkaláb,

Tele kertem zsályával, szerelemnek lángjával.

(T.L.)

A frissen előbújó tulipán az egészség, a virágzás jelképe, a szegfű a hűségé. A virágcsokorhoz a kivirágzó igaz szerelem csatlakozik.

Párosító népdalaink művészi értékűek. A Szigetköz, a Csallóköz szigetvilágában az ifjúság kedvelt szórakozása volt a fejés után, vagy a vasárnap délutáni nótás falujárás végén a szerelmespárok kiénekelése.

Kivirágzott a diófa,

Nagyot tartott az árnyéka.

A Kis Pista ül alatta,

Varga Erzsi kezét fogja.

Én vagyok a halászlegény,

Én járok a víz tetején.

Megfogom az aranyhalat,

Megölellek, megcsókollak. (T.L.)

108