Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Lukács László: Történeti mondák az ozorai diadalról
Lukács László • Történeti mondák az ozorai... tok aztán itt könyörögtek az ennivalóért, még a malacoknak félretett apró-krumplit is megették.” A dunaföldvári ferences rendház história domusának bejegyzéséből tudjuk, hogy 1848. október 10-én a kolostorból gőzhajón Pestre szállították Roth és Philippovics Ozoránál elfogott császári tábornokokat. A közkatonákat szabadon engedték, elindulhattak Horvátország felé. Németh László: Magam helyett című önéletrajzi művében így emlékezett meg apai nagyapjáról, a szilasbalhási Kenesseyék volt jobbágyáról: „Ő már magunkfajta gyerek volt negyvennyolcban s még most is mint sérelmet emlegette, hogy az apjával zabot kellett vinnie Buda alá. A Morvátokról tudta, hogy melyik úton mentek, mit zsaroltak. Az ozorai példát is tőle hallottam...” (Németh 1943,88). Történeti hagyományaink ápolásának egyik szép példáját láthattuk az Illyés Gyuláról készített portréfilmben. Illyés Gyulának az ozorai általános iskola igazgatója elmondta, hogy diákjaival az esemény színhelyén minden esztendőben megünneplik az ozorai diadal évfordulóját. A tanulók lejátsszák az eseményeket, az ellenséget félrevezető hét huszár mondabeli cselét is. 100
