Gyurgyík László: Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás adatai alapján - Nostra Tempora 23. (Somorja, 2017)
A szlovákiai nemzetiségek településszerkezetének változásai az 1970. és az 1980 évi népszámlálás adatai alapján
24 A szlovákiai nemzetiségek településszerkezetének változásai... A továbbiakban vizsgáljuk meg a nemzetiségekhez tartozók számának megoszlását nagyságcsoportjaik szerint a településeken. Mint már volt róla szó, 1970 és 1980 között a szlovákiai helységek száma jelentősen csökkent, ezért a településeken élő nemzetiségek számának nagyságcsoportjaiban bekövetkezett változásokat arányuk, százalékban kifejezett változásuk alapján tekintjük át. A szórványnemzetiségeknél bekövetkezett változások értelmezését tovább neheziti, hogy lélekszámúk a két népszámlálás közötti időszakban nagymértékben megváltozott.17 A természetes népmozgalmi folyamatok mellett a nemzeti hovatartozás vállalása, ill. annak akár regionálisan eltérő ingadozása is befolyásolta a nemzetiségek statisztikai adatait. A szlovákok esetében megfigyelhetjük, hogy azokon a településeken, ahol számuk nem érte el a 200-at, arányuk igen alacsony. Mivel a szlovákok megoszlása igen nagy mértékben követi az országos trendeket, itt elsősorban kis létszámú törpefalvakról van szó. A szlovákok többsége az 500 és 4999 fő közötti közösségekben élt (53,4%), melyek döntő többségét falvak tették ki, de viszonylag arányosan oszlik meg a kis-, közepes és nagyvárosi szlovák közösségek száma is (5000-19 999 fő: 16,0%, 20 000-99 999 fő: 11,0%, 100 000 fő felett: 10,0%). A magyar lakosságnál szintén megfigyelhetjük, hogy a helységekben élő magyarok számának emelkedésével arányuk is emelkedett. A 100-199 magyart számláló helységekben élt a magyarok 1,6%-a, azt ezt követő nagyságcsoportokban számuk rohamosan emelkedett. Legtöbben, 26,7%-uk a 2000-4999 fős közösségekben élt, majd arányuk az 5000-9999, illetve 10-19 999 fő közötti közösségekben egyre csökkent 9,6, ill. 5,8%. A csehek 1/4-e (25,2%-a) 100 főnél kisebb közösségekben élt, közel 1/3-a (30,7%) 100-999 fős közösségekben, 1000 és 4999 fős közösségekben 23,1%, egyedül Pozsonyban élt egy kisebb város lakosságát kitevő közösségük 23,2% (11 009 fő). Az ukránok több mint 2/3-a (70,1%) olyan településeken élt, ahol számuk 100—999 fő között mozgott. A helységenként 100 főnél kisebb számban élt 17,5%-uk, 1000 és 4999 közötti számban 12,4%-uk. Az oroszok esetében megfigyelhető, hogy számuk növekedésével településenként csaknem folytonosan emelkedett az arányuk ezeken a településcsoportokon belül. Azon helységekben, ahol 1 oroszt számoltak össze, élt az oroszok 4,4%-a, míg a 200-499 fős közösségekben már 27,6%-uk. A lengyeleknél egy ezzel nagymértékben ellentétes folyamat figyelhető meg: legnagyobb számban a 2-4 fős közösségekben éltek (24,3%), ezt követően számuk folyamatosan csökkent, az 50—99 főt számláló községekben élt 6,2%-uk. Legnagyobb számban a pozsonyi lengyelek voltak (150 fő) 14,2%. A németeknél szintén csaknem folyamatosan növekszik arányuk az egymást követő nagyságcsoportokban. Legnagyobb számban a 200 499, illetve az 1000-1999 fős csoportokban éltek (29,5%), ill. (23,2%). A 70-es évek években bekövetkezett változásokra jellemző, hogy többnyire csökkent az egyes nemzetiségeknél a legkisebb lélekszámú kategóriákban élők aránya. A cseheknél helységenként 200 főnél kisebb közösségekben élők aránya 33,1 %-ról 29,1%-ra apadt, az ettől nagyobb lélekszámú kategóriákban kimutatottak aránya emelkedett. A szlovákoknál ez a határ sokkal magasabb: a helységenként 10 000 ezer főnél alacsonyabb számban élők aránya igen 17 Lásd M1 és M2 táblázat. A lengyelek száma csaknem megduplázódott, 94%-kal emelkedett, a németek száma 61,4%-ra, a az oroszoké 73,5%-ra apadt.
