Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
II. Közép-Európa, Kelet-Európa, Délkelet-Európa és a Balkán - eltérő elképzelések a nagyterekről
Nagyterek, térelképzelések Közép-Európában 91 nak meg, amelyek mára eltűntek, határaik így nem láthatók a politikai térképeken, de hosszan tartó civilizációs befolyást gyakoroltak saját területükre, amelyek máig kimutathatók a társadalmi-gazdasági jellemzőkben, identitásban, értékekben stb. A modern határok ezekkel a „kripto-határokkal" nem esnek egybe, így számos olyan országot találhatunk, amelyek egyes részei más-más nagytérhez sorolhatók, vagy akár az egész ország hovatartozása is több irányú lehet. Az elsőre jó példa Románia, ahol Erdélyt egyértelműen Közép-Európához, Moldvát Kelet-Európához vagy Délkelet-Európához, míg a Havasalföldet Délkelet-Európához sorolhatjuk. A második esetre Horvátország lehet a példa, melyet mint egykori jugoszláv tagköztársaságot, valamint délszláv etnikai többsége miatt Délkelet-Európához soroljuk, de katolikus vallása, Magyarországhoz fűződő történelmi viszonya, s újabban EU-tagsága miatt egyre inkább közép-európai országnak számít. Kelet-, Közép- és Délkelet-Európa elhatárolásának bizonytalanságait elsősorban Lengyelország és Magyarország történelmi határai „továbbélésének” tekinthetjük, amelyek a mai államokon belül fontos, rejtve létező szerkezeti határokat jelentenek (Surazska, 1995).- Mint Horvátország példáján láthattuk, egy állam, illetve terület hovatartozásának megítélése időben is változhat. Nyilván, egyes térfogalmakra ez kevésbé igaz, hiszen pl. természeti földrajzi alapjuk miatt ez nem lehetséges (pl. Balkán), míg mások kifejezetten „mozgékonyak”, sőt időlegesen vagy végleg akár el is tűnhetnek a térképről. Ilyen „mozgékony” térkategória Kelet-Európa, s időlegesen eltűnőnek nevezhetjük Közép-Európát, a Baltikumot. Különösen igaz lehet ez a megállapítás azokra a térfogalmakra, amelyek kialakításában nagy szerepe van a geopolitikai, történelmi jellemzőknek, s így a geopolitikai viszonyok változása miatt más-más történelmi periódusban az államok, területek eltérő körét sorolhatjuk az adott fogalomba.- A nagyterek lehatárolásában meghatározó a mentális elem. Térszemléletünket befolyásolja földrajzi helyzetünk, így az égtáj szerinti besorolás tükrözheti ezt a jelenséget. így pl. Németországban vagy Ausztriában gyakran fordul elő, hogy „Délkelet-Európa" fogalmába beleértik Magyarországot is, elvégre tőlük nagyjából ebben az irányban helyezkedünk el, s Délkelet-Európa Magyarországon keresztül érhető el a számukra. Mentális térképünket befolyásolja az is, hogy a nagyterek mint társadalmi képződmények értéktartalommal, s identifikációs erővel is bírnak. Tehát valamely nagytérhez való tartozás pozitív vagy negatív értékítéletet és identitást/elhatárolódást hordozhat. így a Közép- Európa fogalommal gyakran találkozunk mint pozitív értékkel. Érdekes jelenség, hogy Európa „közepét” több országban is megtaláljuk, turisztikai jelentőséggel bíró emlékhelyet állítottak ennek jelölésére Ukrajnában, Romániában, Szlovákiában, Magyarországon, de megjelenik Milánó marketinganyagaiban is. Nyilván a „közép” egyúttal az utak találkozását, csomópontját is jelenti, s mint ilyen, pozitív tartalommal bír önmagában is. Ehhez hozzáadódik, különösen a szegényebb országokban, hogy a Közép-Európa fogalomhoz szorosan kötődik a dunai Habsburg Birodalom, Ausztria képe, amely ma a gazdasági fejlettség okán vonzó tényező lehet.- Az identifikáció szerepe így erős. Az, hogy egy állam, terület lakói hova sorolják magukat, s hogy hova sorolják őket mások, szomszédjaik, eldöntheti egy terület hovatartozását. Érdekes például, hogy a román közbeszédben, politikai beszédekben, tankönyvekben egyre gyakrabban tűnik fel Románia mint közép-európai ország, bár eddig deklaráltan inkább Délkelet-Európához sorolták magukat. Ez
