Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
I. A Kárpát-medence és más térfogalmak a magyar és a szomszédos országok geográfiájában és földrajzoktatásában
48 Hajdú Zoltán A korszak - témánk szempontjából - legfontosabb monográfiája Bulla Béla és Mendöl Tibor Kárpát-medence földrajza (Bulla-Mendöl 1947). A mű megírása már 1945 előtt megkezdődött, s befejezése és megjelentetése a háború utáni időszakra esett.- A szerzők szükségét érezték - részben a megváltozott történelmi helyzet miatt -, hogy az előszóban részletesen megmagyarázzák a területválasztás indítékait. A legfontosabb szempontjuk az volt, hogy: „államterületünk többféle természetes tájból részesedik, határaik nem egész tájakat, hanem ilyen tájaknak darabjait fogják össze politikai egységgé... A Kárpát-medence az a legkisebb természetes egység, amelynek tág keretein belül a magyar állam területe, egyéb államokkal osztozkodva, mindenestől elfér." (Bulla-Mendöl 1947, VI.)- A szerzők állást foglaltak a történeti-területi fejlődés folyamatossága és megszakítottsága tekintetében is, nevezetesen, hogy az akkori állam- és területi struktúrákat csak történeti változásaikkal együtt lehet megérteni. Ez vonatkozik a magyarság tájalakító és tájformáló szerepének térségi meghatározottságára is.- A szerzők szinte mindenre - a politikai-állami területi struktúrát leszámítva - kiterjedően a korábbi hagyományoknak és a tényeknek megfelelően bizonyították a Kárpátmedence egységét. Ez az egységtudat kiterjedt mind a természeti-, természetes-, mind pedig a „műtájra” is. Mendöl Tibor fogalmazta meg a mű igazi alapcélját és egyben alapértékét: a „magyar táj” elemzésének feladatát. S e megközelítésben a „magyar táj” egybeesik a történeti Magyarország területével (Bulla-Mendöl 1947, 73.).- A szerzők óvakodtak attól, hogy a Kárpát-medence és a magyar államterület egybeesését szorgalmazzák, de a monográfia néhány megfogalmazásából kiérezhető ennek „reménylése” a jövőre nézve.- Bulla Béla (1906-1962) és Mendöl Tibor (1905-1966) a későbbi trianoni Magyarországon születtek, így nem volt „közvetlen hazavesztési élményük”, csak a magyar társadalom többségéhez hasonlóan élték meg a történelmi országterület nagyobb részének elvesztését. 1940-ben lettek egyetemi tanárok, amikor a korábbi egyetlen tanszéket kettéosztották a budapesti tudományegyetemen, Bulla a természeti, míg Mendöl a társadalom földrajzi tanszéket kapta. „A Kárpát-medence földrajza” jelentős részben már elkészült a világháború befejezése előtt, hiszen már 1944-ben hirdették várható megjelenését. Ehhez képest a monográfia csak 1947-ben jelent meg, s ekkor a szerzők már magyarázkodásra kényszerültek, hogy miért nem Magyarország, avagy Közép-Európa földrajzát írják meg, hanem a Kárpát-medencéét. Úgy vélik, hogy a Kárpát-medence az a legkisebb földrajzi egység, melynek keretei között elemezni lehet a magyarság és a vele együtt élő, valamint szomszédos népek földrajzi problematikáját. (Részben a korábbi kutatások eredményeinek, részben pedig a bizonytalanságoknak tudható be, hogy a kötet térképei eltérő területű Kárpátmedencét jelenítenek meg. A legnagyobb területet a szerkezeti térkép fedte le (1.1.18 ábra).- Mind Bulla Béla, a természeti földrajzi részek szerzője, mind pedig Mendöl Tibor, a társadalom- és gazdaságföldrajzi részek elemzője úgy látta és úgy mutatta be, hogy a medencén belül - a magyarság történelmi szerepe miatt - a magyarság hivatott a leginkább az együttélés békés rendjének a szervezésére is.- A kötet szerzői a regionális elemzések során számoltak a megváltozott feltételekkel: „Az Északkeleti-Felvidék rendeltetése évszázadokon keresztül nem annyira az volt, hogy összekössön, hanem inkább, hogy elválasszon. (...) E tájnak a Szovjetunió birtokába való jutása nyilván teljesen megváltoztatja eddigi elválasztó szerepét, s a Szovjetunióval való szorosabb kapcsolatainknak egyik jelentős alátámasztója lehet az a kölcsönös érdek, amely ezen a területen gazdaságilag megnyilvánul.” (Bulla-Mendöl 1947, 452.)
