Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
I. A Kárpát-medence és más térfogalmak a magyar és a szomszédos országok geográfiájában és földrajzoktatásában
Földrajzi terek, térközösség-vállalások a Kárpát-medencében 45 A világháború végnapjaiban, de már szinte az új béketárgyalásokra készült el az Államtudományi Intézet Közép-Európa atlasza.33 Rónai úgy látta, hogy az újabb háborús vereség új helyzetet teremtett a magyar földrajztudomány számára is. Az atlasz a legteljesebb áttekintést adja a térségről, s hangneme a korábbiaktól erőteljesen különbözik, kifejezetten óvakodott a durva, szélsőséges minősítésektől. Az atlasz politikai földrajzi ábrái tényszerűek és korrektek. A térség két világháború közötti problémáinak megértéséhez ma is nélkülözhetetlen az atlasz eredményeinek a figyelembe vétele.34 A világháború utáni időszakban részt vett a béketárgyalások előkészítésében, de nem vált ezeknek a munkáknak meghatározó személyiségévé. Rónai bekapcsolódott a „Dunatáj Munkaközösség” tevékenységébe. A „Dunatáj” kötetek szerkesztőjeként Radisics Elemér az előszóban azt emelte ki, hogy „Rónai András földrajz-politikai tanulmányaival és adataival járult hozzá anyagunk kiegészítéséhez...” (Radisics [szerk.j 1946, I. kötet, IV.), de ha részleteiben megvizsgáljuk a három kötetet, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy tartalmilag rendkívül jelentős Rónai szerepe a munkában, a térképek jelentős része a Közép-Európa atlaszból származik, s több új, a térséget bemutató térképnek ő a szerkesztője. A világháború után „kényessé váltak" a korábbi térkategóriák, s ezt mint politikai földrajzos, Rónai is érzékelte. Világosan látta, hogy az adott viszonyok között Közép-Európa Magyarország tekintetében nem jelenhet meg „hivatalosan”. A „Dunatáj" fogalma, térbeli tartalma részben új módon vetődött fel Rónai számára. A Dunatáj Munkaközösségben való részvétele azért jelentős, mert egyértelműen bizonyította, hogy Rónai az új feltételek között is képes a korrekt tudományos elemzésre, másrészt együtt tud működni különböző politikai meggyőződésű emberekkel. 1947 elején Rónai Párizsban tartózkodott, de nem válhatott már a magyar békedelegáció igazi szakértőjévé, mert időközben a békeszerződés kérdései eldőltek. Rónai lehetőséget és biztatást kapott arra, hogy maradjon ott, de sem képes, sem pedig hajlandó nem volt elhagyni Magyarországot. Saját életútjával példát mutatott a várható nehézségek vállalásában. 1947-ben még összefoglalta a változó és átalakuló Közép-Európa politikai földrajzi és területi problematikáját (Rónai 1947). Ennek a rövid tanulmánynak az a jelentősége, hogy kiélezett politikai viszonyok között ismét meg tudta őrizni korrektségre törekvő, elemző alapállását. Világosan megfogalmazza a „Kelet” és a „Nyugat” közötti politikai térfejlődési különbségeket. Nyugaton is gyakori volt történetileg a „határharc”, de a keleti területeken ez még inkább alapvetőnek tekinthető. A történeti területi változásokat bemutató elemzése és térképe („A német, az orosz és az ozmán birodalmak legmesszibb kiterjedése Közép-Európa területén, a 20. század elejéig”) jelezte, hogy a térség kisebb lélekszámú népeinek sok szempontból azonos kihívásokkal kellett folyamatosan szembenézniük. Történeti és politikai földrajzi alapkérdésként fogalmazta meg, hogy „a természetes táji keretek és az etnikai viszonyok diszharmóniájából fakad a cseh-német probléma, a magyar-szlovák, és a magyar-román probléma". (Rónai 1947, 69.) Rónai 1947-ben a politikai földrajzi összegzésében foglalt állást a térség megbékélését illetően (Rónai é.n., 1948.). 33 Az atlasz nem a német, hanem a magyar felfogású Közép-Európát dolgozta fel. 34 Rónai jelentős részben „kilépett” a korábbi magyar felfogásokból. A magyar fejlődést nem a Kárpát-medence, hanem Közép-Európa keretei között és kontextusában elemezte. Közép-Európa ebben a felfogásban „magyar szemléletű”, valójában „Kis-Közép-Európa”.
