Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)

I. A Kárpát-medence és más térfogalmak a magyar és a szomszédos országok geográfiájában és földrajzoktatásában

Földrajzi terek, térközösség-vállalások a Kárpát-medencében

41

ügyeinek, fejlesztési lehetőségeinek a felmérésében, mégpedig saját érdekei, illetve az együttműködés lehetőségeinek az alakítása miatt.

A Jócsik által lehatárolt Közép-Duna medence (1.1.14 ábra) nem esett egybe teljesen sem az Osztrák-Magyar Monarchiával (alapvetően azt foglalta magában), sem pedig a Közép-Duna medencei részvízgyűjtővel, de az elemzés során a legtöbb tekintetben a történelmi Magyarországra asszociált, illetve azt tekintette valamilyen módon együttélési, sőt fejlesztési keretnek.

1.1.14 ábra: A Közép-Duna medence Jócsik Lajos szerint, 1944

Forrás: Jócsik 1944.

A Közép-Duna-medence meghatározó történelmi sajátossága, hogy szinte egész történeti fejlődése során strukturális ütközőterület volt a „keleti és a nyugati imperializmusok között”. A nagyhatalmi szereplők változtak, de a Közép-Duna-medence nem tudta megerősíteni közöttük hatalmi pozícióját. A történeti folyamatok eredményeként: „Ennek a vidéknek a sorsa a labda sorsa lett, amelyet rajta kívül álló erők adnak kézről-kézre.” (Jócsik 1944, 415.)

1933-tól a Közép-Duna-medence, majd fokozatosan az egész Duna-völgy német befolyás alá került. Az egész régió „Németország növekvő hatása” alá rendelődött. A nyugati kapcsolatok teljesen megszűntek, a „nyugati imperializmusok kiszorultak a térségből". Magyarország és a régió egésze felfűződött a német hatalmi, katonai és fogyasztási igé