Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)

III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei

Ausztria közigazgatási térfelosztásának történeti átalakulása... 371

párti tiroli partizánok vezetőjeként 1810-ben kivégeztek (Mattl-Rásky 1999). A Hofer András vezette lázadás leverése után a schönbrunni béke Tirolt három részre osztotta. Dél-Tirolt Meran környékéig az Olasz Királysághoz, a Pusterthal keleti részét Illíriához, a többi részét pedig Bajorországhoz csatolták. 1814-ben minden rész visszakerült a Habsburgok birtokába (Pallas XVI. 1897). Újabb felosztásra az első világháború után került sor. Az 1919. szeptember 10-i saint- germaini békeszerződés 27. cikkének 2. pontja Tirol tartomány Brenneren túli részét - Dél-Tirolt - Olaszországhoz csatolta. Ezen döntés következtében a Monarchia egykori tartománya, Tirol három részre szakadt: egy északi részre, melynek „fővárosa” Innsbruck, egy keletire, melynek központja Lienz - mind Észak-Tirol, mind Kelet-Tirol Ausztriához tartozik, de elválasztja őket Salzburg, mely külön tartományi terület - és Dél-Tirolra, melyet az olasz parlament által 1920. szeptember 26- án meghozott törvény az olasz államterület integráns részévé nyilvánított (Gulyás 2006).

Dél-Tirol lakosságának 89%-a (215 352 fő) a német nemzethez tartozónak, míg a lakosság 2,9%-a (7054 fő) olasznak vallotta magát; a saint-germaini békeszerződés megkötésének évében, 1921-re a német nyelvűek aránya 76%-ra (193 000 fő) csökkent, míg az olaszajkú lakosság száma 10%-ra (27 000 fő) nőtt. Mussolini Olaszország lakosságának homogenizálása érdekében kisebbségi nyelveket korlátozó intézkedéseket hozott a közügyek, a helységnevek, a könyvkiadók és a média területén is, valamint folyamatosan zajlott a délolaszok Dél-Tirolba történő telepítése és a német nyelvű lakosság kitelepítése, aminek következtében az 1942-ig 74 ezer német nyelvű hagyta el a mai Dél-Tirol területét. A dél-tiroli német nyelvű kisebbség jogainak törvényben történő szabályozására először csak 1946. szeptember 5-én került sor, amikor Olaszország és Ausztria aláírták a Párizsi Szerződést. A Gruber-de Gasperi Egyezmény néven ismertté vált törvényi szabályozás különleges jogokat biztosított a német nyelvű lakosságnak az anyanyelven folyó oktatás, a német nyelv azonos jogállása, az egyenjogúság a hivatali munkákban, az akadémiai záróvizsgák elismerése stb. terén. 1948-ban az olasz állam létrehozott Trient központtal egy olasz többségű testületet Trient-Dél-Tirol néven (Trient és Bozen tartomány), és az olasz parlament az év februárjában megszavazta az erre a területre vonatkozó első autonómiastatútumot. Az önkormányzás az olasz többségű Trient tartomány kezében volt, Bozen tartománynak csak korlátozott önrendelkezés jutott, ezért a német nyelvű lakosság további asszimilációnak volt alávetve. 1961-re az olasz nyelvű lakosok aránya elérte a 34%-ot. 1960-ban komoly tárgyalások indultak el az olasz, az osztrák állam és a dél-tiroli német nyelvű kisebbség között, és az ENSZ közbenjárásával 1969-re megszületett az úgynevezett Csomagterv, amelyben a kilátásba helyezték új autonómiastatútumot (Ádám 2008). Az 1972-ben érvénybe lépett második autonómiastatútum Dél-Tirolra ruház át egy sor autonóm hatáskört, melyek törvényes rendezése a saját helyi parlament útján történik, gyakorlásukat pedig saját végrehajtó szerv látja el a hozzá tartozó közigazgatási struktúrával (Pan 2004). Létrejött Trient-Dél-Tirol autonóm régió, amely két tartományból, Trientből és Bozenből állt. Az 1972-es autonómiastatútum alapján mindkét tartomány saját autonómiával rendelkezett, a régiót pedig közösen kormányozták a saját tartományi gyűlésükből küldött személyeken keresztül, akik egyben a régió tanácsának is tagjai voltak. 1992-re a Csomagterv összes követelését teljesítette az olasz kormány, Ausztria azonban továbbra is fenntartja magának a védőszerep jogát, ha bármilyen atrocitás érné Dél-Tirol autonómiáját. Az új autonómiastatútum reformja 2001 februárjában lépett érvénybe. Ez főleg az egyes tartományok autonómiakompetenciájára hatott pozitív módon. A 2001-ben tartott népszámlálás szerint 64% (296 461 fő) német nyelvű, 25%