Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
312 Nagy Imre központokat Szerbia területén. Az SZTT a makrorégiók kialakítását a régióközpontok rendszerének felállításával indította el. A régióközpontok városhierarchiát követnek, amelyben az elképzelések szerint makroregionális központokat (Belgrád, Újvidék, Niš, Priština, Kragujevác és Užice), valamint regionális és szubregionális központokat határoznak meg - ignorálva a makrorégiók vonzáskörzetének pontos területi lehatárolását. Az EU-s előcsatlakozási folyamatot megelőző regionális felosztások (NUTS) sorát követően a Szerbiai regionális felosztásáról szóló törvény4 értelmében 5 funkcionális-statisztikai régiót határoz meg (Belgrádi régió, Vajdaság AT, Nyugat-Szerbia, Délkelet-Szerbia, Koszovó-Metóhia AT).5 Ez a felosztás, amely csupán az uniós támogatások fogadására kialakított funkcionális-statisztikai felosztást jelent, nem tükrözi Szerbia valódi, a gyakorlatban használt regionális felosztását, amely a társadalmi-gazdasági, táji és történelmi alapokon történő térszerkezetnek felelne meg. Ezt a funkcionális térszerkezetet veszi át az új Területrendezési terv is, amely tartalmazza Szerbia demográfiai tipológiai felosztását, valamint az egyértelműen formálódó urbánus övezeteket: a Belgrádot és Újvidéket felölelő metropoliten régiót (2,2 millió fő), és a Jagodina-Čuprija (Tyuprija)-Paraőini (Paratyin) háromváros konurbációját is. A természet- és tájföldrajzi sajátosságok alapján történő térszerkezet differenciálásban a Pannon-síkság, a Pannon-peremvidék, Óvlah- és Raska, Dinaridák, Kárpát-Balkán hegyrendszer tájszerkezeti elemek jelennek meg. Ennek a felosztásnak az ismeretét és használatát támasztja alá annak a kérdőíves felmérésnek az eredménye is, amelyet a Belgrádi és az Újvidéki Egyetemek Földrajzi Karának, illetve Földrajz Intézetének, valamint a Szabadkai Tanítóképzői Kar hallgatóinak körében végeztünk. A kérdésre, amely a régiókhoz történő kötődés iránt érdeklődik, a hallgatók egy része a természet- és tájföldrajzi sajátosságok szerkezete alapján válaszolt, míg a másik rész a közigazgatási-statisztikai (történelmi)6 régiók szerint határozta meg Szerbia térszerkezetét. A két felosztás elemeinek a megnevezése a válaszadás során gyakorlatilag arányosan jelenik meg a hallgatók válaszadásaiban. A térszerkezet-szemlélettel kapcsolatban kiemelhető még, hogy a geológiai-geomorfológiai térszerkezeti felosztás is gyakran megjelenik, főleg a Belgrádi Egyetem hallgatóinak válaszadásában. A kutatás során végzett kérdőíves felmérés eredményei arra is rámutatnak, hogy az Újvidéki és a Belgrádi Egyetem geográfus hallgatói nem egyforma szempontok alapján differenciálják Szerbia régióit. A válaszadás során a precízebb, tájföldrajzi vonatkozás inkább a belgrádi hallgatóknál gyakoribb. A hallgatók, kérdésünkre adott Szerbia-rajzai alapján elmondhatjuk, hogy a legtöbb hallgatónál a klasszikus regionális felosztás (és a most már NUTS 2-es) felosztás jelenik meg, amelyben a Vajdaság, Délkelet- és Nyugat-Szerbia az esetek többségében szerepel (3.6.5 ábra). Nyugat-Szerbia esetében a Sumadija (tájföldrajzi) elnevezés is gyakori, de esetenként belekerülnek a kistájak nevei is, mint pl. Mácsva, Timočka (Timocska) Krajina. Lényegesen kevesebb a Közép-Szerbia megjelölés és Belgrádnak külön régió szintű megjelölése. 4 Zakón o regionálnom razvoju (A regionális fejlesztésről szóló törvény) (2009): Službeni glasnik RS. 51/09. Beograd. 5 Szerbia nem ismeri el Koszovó és Metóhia önállóságát. 6 Vajdaság, Nyugat Szerbia/Sumadia, Dél Szerbia, Kelet Szerbia, Koszovó-Metóhia
