Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
310 Nagy Imre tőén 2002. február 14-én elfogadott, a helyi önkormányzatokról szóló új törvény minőségi változást hozott a községek életében. Általa bővültek a községek és a városok saját hatáskörei, ami a megelőző évtizedet jellemző központosító folyamattal teljesen ellentétes irányt jelent. A szerbiai gyakorlatban község fogalmán több településből álló területi egységet kell érteni, ami a korábbi magyarországi értelmezés szerinti járáshoz hasonlítható, ami viszont nem téveszthető össze a Szerbiában 1958-1967 között kialakított járásokkal. A Jugoszláv Szocialista Népköztársaság idején (1958-ban), Szerbiában 91 járás volt, de számukat 1960-ban lényegesen lecsökkentették, és az 1960-as években már Vajdaság Autonóm Tartományban csupán 6 járást tartottak meg. A kommunális rendszer megerősödésével, aminek következtében a községek képezik az ország területi-közigazgatási rendszerét, teljesen megszűnt a járási rendszer: Közép-Szerbiában 1967-ben, a Vajdaságban pedig 1965-ben. Az 1974-es alkotmánnyal a járásokat a közös érdekeket érvényesítő Községközi Regionális Közösségek váltották fel. Az 1974-es alkotmány értelmében a tagköztársaságokat mint államot - mint önigazgatási közösségeket definiálták. A JSZSZK Képviselőházának határozatait csupán konszenzussal lehetett meghozni, mivel valamennyi köztársaság és tartomány vétójoggal élhetett, ha valamely törvényjavaslatot nem kívánta támogatni. Koszovó AT és Vajdaság AT Szerbia két konstitutív tartománya, lényegesen nagyobb autonómiát kapott, beleértve a vétó jogát is a Szerb Népszkupstina döntéshozatalának folyamatában. A tartományok ilyen megváltozott helyzete Szerbián és a föderáción belül éles politikai vitákat váltott ki a nyolcvanas évek végén, s az ország dezintegrációjának egyik tényezőjeként említik. A körzetek bevezetése a miloševiči rendszer idején, és azok szerepe a NUTS rendszerben A szerbiai kormány 1992. január 30-i rendeletével körzeteket, új területi egységeket hozott létre, amelyek addig semmilyen formában nem léteztek. Ezek a területi egységek a közigazgatás területi központjait jelentik, és a hatalom dekoncentrációjának, nem pedig a szükséges decentralizációjának formái. A körzeteket az alkotmány nem tartalmazza, tehát alkotmányon kívüli kategória, ami igen ritka az államok közigazgatási rendszerében. Elvileg a körzetek olyan területi egységek, amelyek a központi és a lokális szint között helyezkednek el, és az azok közötti kapcsolatot teremtik meg. A körzet a közigazgatás területi egysége, amelyet az egyes közigazgatási szervek területi képviselete testesít meg, tekintettel arra, hogy a minisztériumok egyes feladatok végzésére szervezeti egységeket alakíthatnak a körzetekben. A körzetek székhelyét a kormány határozza meg. A körzet tehát több községi önkormányzat fölé rendelt prefektúra jellegű (kinevezett tisztségviselőkből álló) egység. A kormány rendeletével összesen 29 körzet jött létre, ebből 7 a Vajdaság területén (Észak-bácskai, Közép-bánáti, Észak-bánáti, Dél-bánáti, Nyugat-bácskai, Dél-bácskai, Szerémségi). A körzetek nem rendelkeznek önálló tevékenységgel, kizárólag olyan feladatokat végeznek, amelyeket a köztársasági minisztériumok és köztársasági szervezetek a saját illetékességükből átruháznak. Ezek a következők: közigazgatási felügyelet, döntéshozatal közigazgatási ügyekben első fokon, döntéshozatal közigazgatási ügyekben másodfokon. Az államigazgatási feladatok közül a körzetek legnagyobb arányban felügyeleti ellenőrzést végeznek.
