Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)

III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei

306 Nagy Imre

Szerbia 1817-1913-ig

A török birodalom elleni ellenállás a 19. század elején ismét kiújult, és az 1804-ben és 1815-ben induló első és második szerb felkelésekkel folytatódott. Ezek a felkelések a gyengülő Oszmán Birodalom ellen robbantak ki, s a szerbség nemzeti és társadalmi forradalmának jellegét viselték. A polgárosodó Szerbia a felkelések során megerősödött, létrejött a Szerb Fejedelemség, amelyet 1878-ban, a Berlini Kongresszuson az európai hatalmak is elismertek. Ettől az időszaktól kezdve Szerbia jelentős gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésen ment keresztül, az értelmiségiek Nyugat-Európában tanultak, s a nyugati polgári szellemiséget hozták Szerbiába. A fejlődés eredményeként, és a két szerb dinasztia állandó párharcának során 1882-ben kihirdetik a Szerb Királyságot.

Az 1903-as puccs a Karadordevió (Karagyorgyevity) dinasztia sarját, I. Péter királyt juttatta hatalomra, s Szerbia elindul a parlamentáris demokrácia útján.

Az 1912-13-as balkáni háborúkkal (I. és II.) a török uralom véget ért a Balkánon. Amellett, hogy Törökországot a balkáni államok visszaszorították a Boszporuszon túlra, Szerbia megkapta Macedónia felosztásából a Vardár folyó menti, ún. Vardári Macedóniát, (hozzávetőlegesen a mai Macedónia területét), Koszovó-Metohiát és Szandzsákot, ami a történelmi Szerbia területe volt.

3.6.2 ábra: Szerbia területi fejlődése 1817 és 1913 között

Forrás: https://sr.wikipedia.org/wiki/klcTopnja_Cp6Mje#/media/File: Serbial817_1913-sr.png