Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
298 Miklósné Zakar Andrea - Albert András A Pro Európa Liga 2005-ben, Románia közelgő európai uniós csatlakozása okán is, szintén szükségesnek tartotta felvetni a román regionalizáció reformjának kérdését. Egy politikai-közigazgatási strukturális reformot javasoltak, melyet nem részleteztek mélységében, de felvetésükben kihangsúlyozták, hogy a változásokat az ország történelmi régiói mentén képzelik el, amely régiókon belül kisebb régiókat kell lehatárolni, ha szükséges, akkor speciális státusz biztosításával. A dokumentumot a Liga 2005. november 10-én tárta Románia köztársasági elnöke, Traian Básescu elé. Ez a tervezet véleményünk szerint nagyon hasonlít a Bakk Miklós és munkacsoportja által készített regionalista megközelítésre. Ide kapcsolható a 2007-ben az RMDSZ berkein belül született regionalizációs terv, amely Csutak István nevéhez fűződik, ennek sajátosságairól egy másik fejezet értekezik. Autonómiamodell-viták egy sajátos interetnikus diskurzusban Erdély és az erdélyi autonómia kapcsán kialakult egy érdekes és sajátos román-magyar-(német) diskurzus, amely néhány releváns kiadványban került a nyilvánosság elé 1995 és 2007 között, és Románia decentralizálásának, regionalizálásának (esetleges föderalizálásának) olyan lehetséges módozataival foglalkozott, mely struktúrán belül Erdély speciális státuszt, területi autonómiát élvezhetne. A párbeszéd színteréül szolgált a három évfolyamot megélt kétnyelvű Provincia folyóirat 2000-2002 között és a tizenhárom évig kiadásra kerülő román nyelvű Altera 1995-2007 között, amely az 1989-ben alapított marosvásárhelyi Pro Európa Liga saját kiadványa. A kialakult interetnikus dialógus egyik jelentősége, hogy felváltotta a különböző etnikumok monológjait, amelyek az autonómia témakörében születtek. A Provincia hasábjain a Románia regionalizálási lehetőségeit számba vevő írások többnyire egy erősen decentralizált országot képzeltek el, melyben a szubszidiaritás alapelve messzemenően érvényesül. Ezt nyilván csak paradigmaváltással lehet elérni, amely során a centralizált ország teljes átalakuláson megy keresztül. Amikor ehhez kapcsolódóan a föderalitás eszményét villantották föl a szerzők, akkor sokszor a föderalizmusnak azt az általános értelmezését értették az elképzelés alatt, amelyet Jacques Lévy fejtett ki egyik művében, amelyet a Provincia is leközölt. A föderalizmus kifejezés a foedus szóból ered, amely 'szövetséget’ jelent, és ezen jelentése mentén a szakrálisnak tekintett egységes államot deszakralizálja azzal, hogy megszünteti a hatalom szintjeinek a hierarchiáját, a hatalmi szintek így hasonló szuverenitást kapnak (Lévy 2001). Lévy szerint a világméretekben alkalmazható „föderalizmus előnye az, hogy univerzáliát termel, anélkül hogy egyetlen szervező elvet tenne kötelezővé”; a „föderalista eljárásmódra az a jellemző, hogy érzékeny a térbeli helyzetek sokfélesége iránt”. Lévy a progresszív spanyolországi regionalizációt és a nagy-britanniai local governmentek kialakítását szintén föderális jellegűnek tartja a kompetenciák megosztása miatt, és mert ezekben az országokban „minden városi szerveződési szint, a metropolistól az infraurbánusig, specifikus adminisztratív szervezettséggel rendelkezik, hogy válaszolhasson a specifikus problémákra” (Lévy 2001,14). Vagyis ezekben az országokban messzemenően érvényesül a szubszidiaritás elve is. Románia számára a föderalizmus melletti érv a hagyományos tartományok történelmi folyamatokban tapasztalt elkülönülése, specifikussá válása (Havasalföld, Bánát, Olténia, Moldva, Erdély). Ezen belül Erdély helyzete még speciáli
