Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
234 Miklósné Zakar Andrea ti hosszúsági kör és a 45° északi szélességi kör metszéspontjában található az ország, az Ural- hegységtől és az Atlanti-óceántól egyenlő távolságra, a „Földközi-tengerhez közelebb, mint a Jeges-tengerhez”. Jóindulattal feltételezzük, hogy ezek az elnagyolt leírások talán a korosztály sajátosságai miatt határolják be ilyen furcsán az ország európai helyét, hogy majd a XII. osztályban már pontosabb adatokat is adhassanak a diákoknak. A rendszerváltás előtt a romániai magyar kisebbséghez tartozó diákoknak Románia földrajzát és történelmét román nyelven kellett tanulniuk akkor is, ha magyar tagozatos osztályba jártak. Ez természetesen nem érte el azt a célt, amit a koncepció kiötlői ennek a rendszernek szántak, mert így nyilván sokkal nehezebben fogadták be és tanulták meg az új információkat a magyar diákok, és talán még a kognitív távolság is nőtt a tananyag tárgya és a befogadó diák között. A rendszerváltás után készült tankönyvek közül egyet emelnék ki. Érdekes módon Románia kapcsán egy szintézist kapunk az előbb felvázoltak mentén néhány indoklással fűszerezve. Egyrészt ismét olvashatjuk azt a kitételt, miszerint az ország kárpáti, dunai és tengeri térség, de itt kibővül egy új jelzővel is: mindezek mellett az ország pannóniai (panonicá) is, mivel a Pannon-síkság az egyik alkotó eleme (Mándru; 2008, 8). Másrészt Románia elhelyezkedése kapcsán a tankönyv kimondja, hogy az ország a kontinens délkeleti részén helyezkedik el, de Közép-Európához tartozik. Ez utóbbit a Kárpátok és a Duna jelenlétével magyarázza, mely természeti elemek az országot Közép-Európához kötik, tehát Románia oda is tartozik (Mándrut 2008, 10). Látható tehát, hogy a Közép-Európa felé való orientáció nem a rendszerváltás következménye a földrajz tankönyvekben, hanem más indokok miatt került be az oktatásba a nyolcvanas évek közepétől. A rendszerváltás inkább új elemekkel gazdagította az ország elhelyezkedésének pontos leírását és definiálását, meghagyva a délkeleti pozíciót, de egyértelműsítve a Közép-Európához való tartozást és bevezetve a pannóniai jelleget. Történelmi régiók és mentális terek Romániában Nagy-Románia létrejötte 1918 végén több társadalmi, politikai, közigazgatási és gazdasági problémát indukált az új államban. Az oly különböző történelemmel és hagyományokkal rendelkező országrészek sokfélesége hátráltatta az egységesítő központosítási törekvéseket. A különbségek napjainkra is fennmaradtak, ezt a szociológusok, a választási eredmények területi megoszlásai, a gazdasági különbségek, az etnikai jellegzetességek is alátámasztják. A román köztudatban és a szakirodalomban is tetten érhető Románia különböző szempontú térségi felosztása, amelyeket napjainkban a szakirodalom már mentális tereknek nevez és ezek hierarchiába szerveződését a következőképpen írja le:- a nemzeti mentális tér;- provinciák, földrajzi-történelmi terek: Dobrudzsa (Dobrogea), Munténia (Muntenia), Olténia (Olténia), Bánát (Bánát), Körös-vidék (Criçana), Erdély (Transilvania), Máramaros (Maramureç) és Moldova;- etnográfiai terek (jara-k): amelyeket sajátos kultúra, szokások és hagyományok jellemeznek;- lakhely szerinti terek, települések;- metropolisz terek (különösen a főváros agglomerációja) (Cocean 2008, 37). Jelen keretek között a fenti mentális terek közül a nemzeti, a történelmi és az etnográfiai terekről, térségekről nyílik lehetőség részletesebb leírást adni.
