Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
210 Hardi Tamás - Uszkai Andrea elhanyagolhatóan csekély, mégis célunk szempontjából meg kell vizsgálnunk azokat a „varratokat”, amelyek történeti-földrajzi és nemzeti szempontból ezt a hatalmas országot felszabdalják. így érthetjük meg a szomszédunkban élők (magyarok, ukránok, ruszinok) térszemléletét. Az ukrán nép része a keleti szláv etnikai tömbnek, amely nem csak földrajzi elhelyezkedésében, hanem történelmi és nemzeti, nyelvi fejlődését tekintve is eltér a nyugati szlávságtól. Köztudott, hogy első, szervezett államalakulatuk a Kijevi Rusz volt, mely a 9. században jött létre varég (Rurik dinasztia) vezetéssel. A keleti szlávok csoportja valószínűleg már ekkor egy tagolt, több nyelvjárást beszélő népesség volt, de mai értelemben vett differenciálódásuk csak későn, a 13-14. században ment végbe (ellentétben a déli és keleti szlávokkal, ahol ez már 8-11. század között lezajlott). A varég-szláv fejedelmi dinasztia uralma alatt álló területen (Kijevi Rusz) élők megnevezése lett a „ruszkij” megjelölés, amely nem etnikai, hanem alattvalói-függőségi hovatartozást jelölt. A fejedelmi családok öröklési sajátosságai miatt az egységes terület hamarosan kisebb fejedelemségekre tagolódott szét, s ezek az új politikai egységek (fejedelemségek) a Rusz megjelöléssel jelölték egykori összetartozásukat, kiegészítve egy jelzővel (Vlagyimir-Szuzdali, Halicsi stb.). Az egyes népelemek megkülönböztetésére szín- és nagyságra utaló megjelölések is kialakultak (Belaja/Fehér, Cservonnaja/Vörös; illetve Velikaja/Nagy, Malaja/Kis). A litván uralom alá került Rusz esetében a színjelző (Belaja) megkülönböztetés maradt meg, a lengyel uralom alattinál a „kisorosz" megkülönböztetés élt tovább; a tatár fennhatóság alatti terület, vagyis a Vlagyimir-szuzdali, majd a Moszkvai őrizte meg az eredeti „rusz" elnevezést (Font-Varga 2006). Maga az „Ukrajna” mint terület elnevezése már a 13. században megjelent, de ez nem egy konkrét földrajzi név volt, hanem az ütközőzóna, a „határvidék" megjelölésére szolgált, így koronként más-más területre alkalmazták: pl. a litvánok és Halics közötti sávra, vagy a tatárokkal érintkező ütközőzónára (Font-Varga 2006). Ha a mai Ukrajna határai szerint vizsgálódunk, akkor a történelem során a területét több államalakulat is magába olvasztotta. A millennium korában a Krím-félsziget déli része és a Kercsi-félsziget bizánci uralom alatt állt, míg a Kárpátokon túli (magyar elnevezéssel kárpátaljai) terület a Magyar Királyság része lett. A 13-14. században az Arany Horda a sztyeppéi és tengermelléki területeket uralta, s a román Moldovai Fejedelemség által uralt területből is találunk részeket a mai Ukrajnában (Bukovina, Budzsák területén). Az északi területeket, majd szinte az egész mai állam területét Lengyelország és Litvánia, illetve ezek uniója olvasztotta magába. Mindezek következtében kialakult egy kettősség az ukrán területeken. A lengyel fennhatóságú részeken (a Dnyepertől nyugatra) az ukrán nemesség nagy része ellengyelesedett, és vallásában is igazodott a nyugati katolicizmushoz (görög-katolikus vallás felvételével), míg a litván fennhatóságú területeken inkább megtarthatta etnikai hovatartozását és vallását. A kettősséget tovább fokozta, hogy a 17. században a helyi parasztság felkelése, illetve a lengyel-tatár háború és a lengyel-orosz háborúk következtében 1667-ben, az ún. andruszovói békében Oroszország és Lengyelország között felosztották Ukrajna területét. Ezzel létrejött az a térfogalom, amelyet mind a mai napig megtalálunk az ukrán gondolkodásban (még ha nem is jelent napjainkban már éles társadalmi elkülönülést): a jobb parti és bal parti Ukrajna fogalma. A két megnevezés a Dnyeper folyó partjai szerint osztja fel az ukrán területeket: a jobb parti Ukrajna ekkor Lengyelországnál maradt, míg a bal parti Ukrajna Oroszországé lett. A 15. században a Fekete-tenger északi partvidékén megjelent az Oszmán Birodalom,
