Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)

III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei

196 Hardi Tamás - Mezei István

3.2.6 ábra: A történelmi Magyarország vármegyéi Szlovákia területén, a mai szlovák járási beosztással

Jelmagyarázat: 1. jelenlegi szlovák járáshatárok; 2. az egykori vármegyék területe. Forrás: szerkesztette Fonyódi Valéria.

Természetesen ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a történelmi vármegyék élnének tovább a szlovák mentális térképekben, hanem, sokkal inkább azt, hogy az egykori megyék alkalmazkodtak a természetes táji határokhoz, amelyek önmagukban területi egységet jelentettek. A név, a pontos határok a megyéken keresztül mentek át a köztudatba. Ezeknek a tájaknak gyakran természeti objektumok szolgálnak alapul, s látható, hogy a szlovák válaszadók erősen kötődnek ezekhez. így pl. a Tátra (néha megbontva az Alacsony- és Magas-Tátra), néha más hegyvonulatok körül jelölték ki a válaszadók az ország egyes térségeit. Fontos szerepet töltenek be a folyóvölgyek a mentális térképekben. Különösen a Vág és a Garam, néha a Nyitra folyók, gyakran azoknak a szakaszolása (Felső-, Középső-, Alsó Vág-mente) tűnik fel a rajzokon. Megjelenik a Duna is, de itt a hangsúly a Duna menti alföldi területeken van, s kevésbé a folyón magán. Hasonló a helyzet az Ipollyal is. Azok, akik a keleti és északi országrészben részletesen bemutatták az egyes térségeket, a nyugati országrészben jellemzően a nagy folyók völgyét-„mentét” jelezték csak. Látható, hogy a Vág völgye egészében is, de különösen középső és felső szakaszán egy fontos térséget alkot. Mindez visszavezethető arra, hogy a szlovákság hagyományos szállásterülete jellegzetesen hegyvidéki volt, így a történelmi léptékben kialakult régióik is itt mutatkoznak meg részletgazdagabban, s a hegyvidéki területeken eleve ezek a régiók kisebb kiterjedésűek.

Az alföldi területek is megjelennek a válaszok egy részében. így elsősorban a Duna menti Alföld (mint már említettük), az Erdőhát (Záhorie), ritkábban az Ipoly menti, más néven Dél-szlovák Alföld.

A természeti elemek mellett fontos szerepe van az etnikai területi elhelyezkedésnek. Mint köztudott, Szlovákia déli sávjának jelentős részén a magyar nemzetiségű lakosság nagy számban, gyakran többségben van az egyes településeken vagy járásokban. Ez látható a rajzokból is. Egyrészt a válaszadók többségénél ez a déli sáv üres marad, vagy ha