Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)

I. A Kárpát-medence és más térfogalmak a magyar és a szomszédos országok geográfiájában és földrajzoktatásában

18 Hajdú Zoltán

rajzi névanyag a településekre, folyókra, hegyekre koncentrált, az egybetartozó területek, földrajzi egységek, tájak kijelölésére nem kerülhetett sor.

A belső struktúrákat illetően a közigazgatási egységek szerinti gondolkodás uralkodott, de Oláh Miklós 1536-ban, Brüsszelben írt történeti, földrajzi, nemzetpolitikai, nemzetstratégiai művében (a középkori magyar nagyhatalom 1526-ban tragikus vereséget szenvedett a törököktől Mohácsnál) már tudatosan, a négy nagy folyóhoz (Duna, Tisza, Dráva, Száva) igazodva (bizonyos értelemben természeti határoknak tekintve azokat) tagolta négy részre az ország területét.4

Ha megnézzük az egyes magyar nagytájak térfogalmának, megnevezésének a kialakulási folyamatát, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a legtöbb egység megjelölése, tulajdonnévként való írásbeli használata legalább a 16-17. századra megy vissza5. A Bél Mátyás (1684-1749) és tanítványa Tomka-Szászky János (1700-1762) által megalapozott, sajátos magyar történeti földrajzi iskola kitüntetett szerepet tulajdonított az államnak, illetve az államterület tértörténeti elemzésének. Szemléletükben a közjogi struktúrák (Magyarország, Magyar Birodalom) jelentek meg irányadóként a területi kérdések kutatása és feldolgozása során.6

Az első modern magyar nyelvű földrajzi monográfiában (melyet a szerző németül is megjelentetett) Szaller György lerakta a magyar földrajztudomány későbbi szemléleti alapjainak jelentős részét:7- Magyarország természeti javakban rendkívül gazdag ország,- Magyarország határai a Kárpátokban természetesek, ezért stabilak,- a korabeli Magyarországnál történetileg volt egy lényegesen nagyobb Magyarország, (Nagy Magyar Ország), mely a korabelihez képest még szebb és gazdagabb stb. volt,- Magyarország belső földrajzi elemzésére a természeti struktúrák tekintetében megjelennek a folyóközök mint természetes földrajzi egységek, de az ország egészének feldolgozása alapvetően a közigazgatási egységek keretei között történt.

Fényes Elek - a jogi végzettségű statisztikus és geográfus - 1847-ben megjelent monográfiájában8 alapvető problémaként fogalmazta meg, hogy a sajátos magyar történeti-közjogi fejlődés és a Habsburg-házhoz fűződő viszonyok miatt az ország közjogi és területi fogalma is bizonytalan a kor szereplői számára, nincs még egységes országfogalom sem. Az ország fogalmát legalább négyféle:

4 Oláh Miklós 1536-ban írt latin nyelvű munkája kéziratban terjedt feltehetően, mert hatása szélesebb körben kimutatható. A folyók egyértelmű tájékozódási és felosztási elemként jelentek meg a munkában. Oláh természetes módon „nyugatról” nézte az országot, ennek megfelelően viszonyította a térkategóriák elhelyezkedését.

5 Kiss Lajos földrajzi etimológiai szótára alapján láthatjuk az egyes térkategóriák formálódását. Szinte mindegyik egység elnevezése egy folyamat eredménye. Ugyanez mondható a néprajzi egységekre, tájakra is Kosa Lajos és Filep Antal (1975) összegzése nyomán.

6 A történet, közjogi-területi struktúrák feltárása a magyar törvények alapján viszonylag pontosan megtörtént. A történeti-területi egységek így „legitimált” keretekké váltak a földrajzi feldolgozásokban.

7 Szaller monográfiájának német és magyar kiadásában eltérő a térszemlélet és a nevezéktan is. A német kiadásban a német térszemléletet, a magyarban a magyart érvényesítette. Relatívvá vált így a „mi mihez képest hol van” kérdése. A Lajta „térrendező szerepét illetően" a bécsi térszemlélet és nevezéktan vált elfogadottá.

8 Fényes a maga tevékenysége során folyamatosan törekedett a területi fogalmak pontos meghatározására és használatára. Mind a földrajzi szótára, mind pedig a különböző statisztikai országleírások ezt tanúsítják.