Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
174 Hardi Tamás - Mezei István sági szakkönyvei, a népi gyógyászatról kiadott munkái egyértelműen a nép szociális-kulturális fölemelkedését szolgálták. Vagyis a valóságismeret, a közvetlen környezet bemutatása, az ott élők igényeinek fölmérése serkentette munkásságát. Meg kell jegyezni, hogy a katolikus íróknál fontos szerepe volt a történetiségnek, azaz a Nagymorva Birodalom idealizálásának, a Cirill-Metód hagyománynak. Ennek az a jelentősége, hogy írásaikban a szlovákok fölemelkedtek a többi, állammal és királyokkal bíró szláv nép mellé. A szlovák evangélikusok elzárkóztak a nyelvi váltástól, mert ekkor még ragaszkodtak a hagyományos ócseh egyházi nyelvhez. Viszont a cseh nemzeti ébredést hirdető személyekkel kialakult kapcsolataik, a német egyetemeken végzett tanulmányaik megismertették őket Herder nézeteivel, akinek a nemzetről, és különösen a szláv nemzetekről vallott fölfogása hatással volt rájuk. A prágai nyelvészek szerint a csehek és a szlovákok egy törzset, és így egy nyelvjárást alkotnak. Emiatt az evangélikus szlovák értelmiség tudatában a szlovák nemzet még nem vált el a szlávtól, a csehtől. Számukra a huszitizmus és a cseh testvérek mozgalma is közös hagyomány volt. A két vallás követői között nyelvi harc indult. Az evangélikusok a cseh nyelv irodalmi nyelvvé fogadása mellett érveltek, a katolikusok a szlovák nyelv irodalmi nyelvvé tételét szorgalmazták. A nyelvi harc következő állomása a pozsonyi evangélikus líceumban létrehozott csehszlovák nyelv és irodalom intézet, majd tanszék, és végül ennek társasága (Ústav, Katedra, Společnost reči a literatúry československé) létrehozása volt. Az anyanyelven folyó művelődés intézményeként az 1830-as évektől elterjedtek a népi könyvtárak és olvasókörök, valamint a vasárnapi iskolák mint az alapismeretek köznép általi elsajátításának szűkös lehetőségei. A legjelentősebbek közé tartozott Jozef Miloslav Húrban (1817-1888) vasárnapi iskolája Brezovában, a szlovák nemzeti öntudat fejlődésének és erősödésének e fontos központjában, valamint Ján Kadavý (1810-1883) vasárnapi iskolája Pesten (Hamberger 2008, 11). A két irodalmi nyelv a szlovákok helyzetének két eltérő felfogását is jelentette. A bibliai cseh nyelv hívei szerint a szlovákok a szlávok cseh-szlovák törzsének egyik ága csupán, a bernoláki nyelv hívei szerint a szlovák egyedi, sajátos nemzet (Hamberger 2008,13). A katolikus és az evangélikus vallású szlovákok megosztottsága geopolitikai tartalmat is hordoz magában, mert a katolikusok hungarus tudatát Magyarországon belül, Magyarországhoz kötődően váltotta fel a szlovák nemzettudat, míg a protestánsok esetében könnyebb, kézzelfoghatóbb volt a határon túli szláv testvérhez fordulás, szövetségkeresés. Ennek jegyében értelmezhető az oroszok fölfedezése is, akiknek a napóleoni háborúkban meghatározó szerepe volt, emiatt tekintélyük, hatásuk a szláv népek körében, jelesül a szlovákok körében is megerősödött. A katolikusok tartózkodóbbak voltak a pravoszláv oroszokkal szemben (Arató 1975,117-121). 1791-től kezdve, a magyar nemzeti mozgalom hatására olyan törvények születtek, amelyek a magyar nyelv használatát a társadalmi élet, a közélet egyre több színterén segítették. Ennek ellenhatásként viszont a szlovák közvélekedés befolyásolói, elsősorban a papok egyre erőteljesebben követelték a magyarral azonos jogok adását a szlovák, tágabban a nemzetiségi nyelveken beszélő népeknek is. Az ellenkezés akkor erősödött föl, amikor a magyarok kezdtek kötelezést is előírni. A kényszer viszont ellenkezést szült. A közéletben forgolódó közírók nem ellenezték a magyarnak mint hivatalos nyelvnek a fokozatos bevezetését, de visszautasították a magyarosítás erőszakos formában való megvalósítását. Ezek a viták vezettek a fogalmak tisztázásának szándékához.
