Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
I. A Kárpát-medence és más térfogalmak a magyar és a szomszédos országok geográfiájában és földrajzoktatásában
1.1. Földrajzi terek, térközösség-vállalások a Kárpát-medencében Hajdú Zoltán Bevezetés Mind a szélesebb történeti, politikai, társadalmi, közösségi gondolkodásban, szóhasználatban, a földrajztudomány kategóriáiban, mind pedig az oktatási tananyagokban sajátos szakmai, értelmi, érzelmi, politikai megfontolások kapcsolódhatnak egy-egy területi egységhez. Minden földrajzi nevezéktannak, térbeli kategóriának szükségszerűen vannak történeti, tudománytörténeti és politikai vonatkozásai, más struktúrákban is megjelenő hatásai. Sajátosan jelennek meg a különböző területi kategóriák és földrajzi nevek azokon a területeken, amelyeken az államhatalom többször változott (uralomváltó területek), ahol minden területi változás új térszemléletet és új földrajzi névanyagot is jelentett. Ha szisztematikusan megnézzük Európa politikai térképének hosszú távú történeti átalakulását, akkor láthatjuk, hogy a kontinens felszínének jelentős része az „uralomváltó terület” kategóriájába tartozik. A 19. századtól kezdve az Oroszország és Németország között elterülő térség megnevezéseinek változatai (Közép-Európa, Kelet-Európa, Köztes-Európa, Kelet- és Kelet-Közép-Európa, Közép- és Kelet-Közép-Európa, Közép-Kelet-Európa, Oroszország és Kelet-Európa, Oroszország és Kelet-Közép-Európa stb.) rávilágítanak arra, hogy rendkívül bonyolult kérdésekkel állunk szemben. A térség minden szempontból bonyolult jellege, valamint a térszemléleti, térközösségi, érdekközösségi, értékközösségi problémák miatt a régió megnevezései és lehatárolásai, illetve azok kísérletei meglehetősen eltérőek. A nevezéktani zavar (a lehatárolási zűrzavar) nem egyszerűen térszemléleti problémákat vet fel, hanem egyben jelzi azt is, hogy a tudományos kutatás sem jutott közös álláspontra a bonyolult nagyrégió tekintetében. Különösen fontos ez a kérdés Európa középső területein (feltételesen Közép-Európában), ahol több nemzet, sok nemzetiség élt együtt, s ezek eltérő időszakokban élték meg „dicsőségkorszakukat’’, s egymást mintegy váltva jutottak hatalmi szerephez az államiterületi folyamatok irányításában. Mindegyik közösség a maga térszemléletét tartja önmagára nézve adekvátnak (s ez rendben is van, ha a vele együtt élők térszemléletét is a magáéval azonos értékűnek fogadja el), s így egyfajta „térszemléleti kavalkád” és nevezéktan jön létre szinte minden kisebb-nagyobb földrajzi egység esetében. A Kárpátok, az Alpok, a Dinári-hegység (mindegyik teljes körűen elfogadott földrajzi kategória) hegykoszorúja körbezár egy területet (1.1.1 ábra), egy geomorfológiai értelemben vett medencét (melynek léte szintén egyetemlegesen elfogadott), de amelyet a szakirodalomban korszakonként, országonként, tudományterületenként, nyelvenként
