Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
II. Közép-Európa, Kelet-Európa, Délkelet-Európa és a Balkán - eltérő elképzelések a nagyterekről
Az államok viszonya a nagyterekhez 137 ami azokat az országokat takarja, amelyek hovatartozása átalakulóban van, elsősorban a nyugati és a keleti orientáció között. A köztesség leginkább Románia és Szerbia esetében érződik, itt Szerbia esetében valószínűsíthető a nagytérváltás, átkerülve a kelet és délkelet metszetébe, ahol évtizedeken keresztül Bulgária helyezkedettel, s amelyet kényszerűen ma is elfoglal. Erre kérdőívünk más részén találunk bizonyítékot, amelyet tanulmányunk más részeiben mutatunk be. A kapcsolatrendszerek és preferenciák elemzésénél a szerb (s még a szlovák) válaszadók tűntek ki erős orosz szimpátiával. A vizsgált négy nagytérség intenzíven él tehát a mai gondolkodásunkban is. A Kelet- Európa-koncepciók közül voltaképpen egyik korábbi sem érvényes igazán, hanem egy új, Oroszország központú posztszovjet teret értünk alatta elsősorban, másodsorban pedig a volt szocialista országokat különbözteti meg ez a jelző, elsősorban az unió korábbi tagjaitól való elhatárolódást jelezve. A Közép-Európa-elképzelések jól tükrözik a fogalom történelmi terét: a német-osztrák vezetésű, kulturális, geopolitikai teret, Jellemző, hogy minél közelebb van egy állam a térség fejlett központjához, annál szűkebben értelmezi a térséget, míg a horvát, szerb, román válaszok elnagyoltabb, szélesebb Közép-Európát mutatnak. Ebből is látszik, hogy a közép-európaiság valahol érték is, s egyfajta elköteleződést is jelenthet. A Balkán fogalma a félsziget valós, földrajzi kiterjedésnél kisebb területre koncentrálódik. Ennek oka lehet, hogy a Balkán, balkániság, a korábban bemutatottak értelmében nem pozitív kicsengésű jelző, s a geopolitikai válságtérséggel azonosul. Ezért mára a jelentés szűkebb értelemben a Nyugat-Balkánra koncentrál, míg a Délkelet-Európa fogalom semleges kifejezéssé vált, s elvesztette a német geopolitikai jelentőségét. Mint látjuk, térfogalmaink jelenleg is átalakulóban vannak. A fogalomhasználat mikéntjének jelentősége általában válságos időszakokban erősödik fel. A rendszerváltás kori átalakulást jelenleg a kelet-európai események írják felül, illetve erősítik meg. A kapcsolatrendszerek földrajzi mintái A térség államai között élénk lakossági kapcsolatok tapasztalhatók, különösen a rendszerváltás óta. Válaszadóink körében a többi országhoz fűződő viszonyukat három dimenzióban vizsgáltuk: egyrészt felmértük a valós tapasztalataikat azzal, hogy rákérdeztünk a vizsgált országok közül azoknak a nevére, amelyeket felkerestek az elmúlt öt évben, így a reális mozgáspályákat sikerült felrajzolnunk. Másfelől a preferenciákat és diszpreferenciákat vizsgáltuk, s harmadrészt értékeltettük a gazdasági kooperáció jelentőségét minden ország esetében. A válaszadók elmúlt öt évben tett utazásai alapján a térségben egy elég aszimmetrikus kapcsolati háló rajzolódott ki. Az utazások számát nem kérdeztük, csak azt a tényt rögzítettük, hogy járt a válaszadó a megnevezett országban. Eredményeink kidolgozásánál a romániai, szlovákiai, ukrajnai és szerbiai válaszok esetében külön vettük a kisebbségi magyarok által kontrollcsoportként kitöltött kérdőíveket, tekintettel arra, hogy az ő kapcsolatrendszerük erősen Magyarország-centrikus, s azokat külön elemeztük, így a válaszok között csak az adott ország nyelvén, a többségi nemzet körében lekérdezettek információi szerepelnek. A válaszadók közül átlagosan 9,3% nem utazott egyik országba sem az elmúlt öt évben. Ez az átlag nagy különbségeket takar. Az ukrán válaszadók több mint fele, a románok közül több mint 30% nem nevezett meg országot, amit felkeresett volna. A magyar
