Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
II. Közép-Európa, Kelet-Európa, Délkelet-Európa és a Balkán - eltérő elképzelések a nagyterekről
Az államok viszonya a nagyterekhez 135 titás több esetben a Kelet-Európától való elfordulást, míg Szlovénia esetében a Balkáni kötődések háttérbe szorítását jelenti. A második lehetőség, amikor egy országot a közvélemény valamely régió résznek tart, míg lakói ezt a véleményt kevésbé osztják. Erre tipikus eset a Kelet-Európa fogalom. Közép- és Délkelet-Európa számos állama bekerült a Kelet-Európa lehatárolásba is: Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Szerbia, Koszovó, Bulgária és Románia egyaránt része a válaszadók által alkotott Kelet-Európa fogalomnak. Ebből Szlovákia, Szlovénia, Szerbia és Ukrajna esetében a közvélekedés belesorolta az adott országot ebbe a térfogalomba, míg saját lakói ennél kisebb, Ukrajna kivételével egészen csekély mértékben érezték magukat kelethez tartozónak. Közép-Európa esetében egy országnál fordult elő, hogy a lakói kevésbé érezték magukat közép-európainak, mint amennyire a többiek tartották őket annak, s ez Ausztria, mely ennek a régiónak egyik központi, jellegadó állama. Az osztrák válaszadók 72,3%-a áll szemben a többiek megítélése szerinti 78,2%-kal. Mindkettő magas arány, így egyértelmű Ausztria besorolása, de összevetve a többi ország Közép-Európa-identifikációjával, ebben a helyzetben eltérő tendenciát jelez. Paul Luif (2012) véleménye, hogy Ausztria már nem egyértelműen Közép-Európa része, különösen a saját lakói megítélése szerint. A hidegháború kettéosztottsága, miközben a Közép-Európaiság eltűnni látszott, eleve a Nyugathoz sorolta az országot, majd az uniós belépés, a gazdasági különbségek leválasztották egykori területi hátteréről. Osztrák válaszadóink véleményéből egy Németország-Ausztria tartalmú Közép-Európa kép bontakozik ki egyébként is. Szomszédaikról alkotott képük inkább „kelet-európai”. Csehország, Szlovákia és Magyarország bekerülése a Kelet-Európa fogalomba elsősorban az osztrák válaszadók véleménye alapján következett be. Csehország Kelet-Európához tartozását átlagosan a válaszadók 11,4%-a gondolta, míg az osztrákok körében ez az arány 51%-volt. Szlovákia esetében 14,8, illetve 54,5%. Magyarországnál 11,5 és 51,8% lett az eredmény. Tehát a hidegháborús „Ostblock" kép tovább él válaszadóinknál. Románia és a románok véleménye nem kevésbé érdekes. Míg a többi országban élő válaszadó véleménye alapján Kelet-Európához (35%) és Délkelet-Európához (36,8%) egyaránt tartozik az ország, kisebb részben került említésre a Balkán (18,6%), s elvétve Közép-Európa (7,5%), addig a román válaszadók körében a négy fogalom megítélésében csak kis különbségek adódtak, nem mozdultak el a vélemények egy jellegzetes irányba. A legmagasabb részesedést Közép-Európa érte el (53,3%), de nem sokkal maradt el a többi sem (Kelet-Európa 50,4; Délkelet-Európa 42,3; Balkán 45,5). Az ország valóban a három régió határán helyezkedik el, s egyes területei mutatnak hasonlóságot az említett régiókkal. Érződik az a román állami törekvés, hogy az országot Közép-Európa részévé tegyék. Ez meglátszik a politikusi megnyilatkozásokban, a tankönyvek, térképek használatában. A korábbi délkeletiséget ezekben egyre inkább felváltja a közép-európaiság. Mint már fentebb említettük, a Délkelet-Európa és Balkán fogalma térben fedi egymást. Az általános szóhasználatban Délkelet-Európa valamivel szélesebb területet lefedő fogalom, mint a Balkán, de ez utóbbi inkább rendelkezik érzelmi, értéktartalommal. Mindezeket eredményeink is tükrözik. Válaszadóink ebben az esetben bizonytalanabbul alkottak véleményt, mint Közép- és Kelet-Európa esetében. Nem találunk olyan magas értékeket a véleményeknél, mint az előző két régió esetében. Az ide tartozó országoknál a két fogalom eltérő tartalmát inkább csak a belső arányok különbségei jelzik. Délkelet- Európa megítélése kiegyenlítettebb, míg a Balkáné koncentráltabb. Az előbbi esetében
