Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
II. Közép-Európa, Kelet-Európa, Délkelet-Európa és a Balkán - eltérő elképzelések a nagyterekről
114 Hardi Tamás 2.2.1 táblázat: Az Ausztriával azonos nagytérségbe tartozó országok megítélése, az adott válaszok számának százalékában Elsődleges említés (N=84)További említések összesen (N=267) Ország% Ország % Ország % Németország54,8 Svájc 18,0 Németország 6,8 Svájc22,6 Csehország 11,7 Lengyelország 3,8 Franciaország6,0 Olaszország 10,2 Belgium 2,3 Magyarország6,0 Liechtenstein 8,6 Luxemburg 2,3 Olaszország6,0 Magyarország 8,6 Hollandia 1,5 Csehország2,4 Szlovákia 8,6 Románia 0,8 Szlovákia1,2 Szlovénia 8,3 Horvátország 0,4 Franciaország7,9 Ukrajna 0,4 Forrás: Kérdőívek 2014 alapján, saját számítások és szerkesztés. Ausztria esetében jól látható, hogy az első említések esetében Németország szerepelt a válaszok több mint felében, s az első válaszok ötödé Svájc említése volt. Látható, hogy e két ország áll legközelebb nyugati szomszédunk egyetemistái szerint a saját országukhoz. Ha a további társországokat vizsgáljuk, a nyugati orientáltság mellett a szűk Közép- Európa országainak említése tűnik ki (Csehország, Szlovákia, Magyarország), ha az elsőként említett országokat nézzük, azt is mondhatnánk, hogy a nyugati államok mellett az egykori Monarchia területe rajzolódik ki. A további említések is csak mérsékelten bővítették a térközösséget keleti irányba Lengyelország bevonásával, több államot inkább nyugatról említettek a válaszadók. Románia, Horvátország és Ukrajna csak minimális mértékben került megemlítésre mint Ausztriával közös nagyteret alkotó állam. Szlovákia nagytérségi elhelyezkedését már több dimenzióban határozták meg a válaszadók. A legerősebb itt is a Közép-Európa nagytérség volt, amit követ a Visegrádi Négyek megnevezése. Meglepő ez a válasz, mert itt egy nemzetközi kooperációs egyezményt jelölnek meg a válaszadók, ami utal az együttműködési készségre, valamint arra, hogy a válaszadó egy Ausztria nélküli Közép-Európára gondol. Hasonló meglepetést tartogatott, hogy bár több szláv etnikumhoz tartozó országban folytattuk a vizsgálatainkat, de csak a szlovák diákok körében merült fel a szláv népek közösségéhez való tartozás mint térbeli gondolat. Elképzelhető, hogy ez az egykori pánszláv eszmék újbóli térhódítására utal? Erős még az identitás a Duna-térséghez, a Kárpátokhoz, a Pannon-medencéhez és a Kárpát-medencéhez. Ezek szerepét és jelentőségét a későbbiekben bővebben is kielemezzük majd, itt most annyit jegyeznénk meg, hogy a Pannon-medence és a Kárpát-medence megítélése erősen etnikai színezetet mutat. Szlovákiában jelentős számú kérdőívet vettünk fel kontrollként magyar nemzeti kisebbséghez tartozó hallgatók körében, s a Kárpát-medence felülreprezentáltsága ennek következménye. A nagyrégiós társországok megnevezésénél látható a sajátos Közép-Európa-felfogás. A szlovák és a szlovákiai magyar megítélés között alapvető különbség nincs, ugyanazok az országok szerepelnek az első említések között, csak a sorrend és a hangsúly tér el. Az elképzelt közös nagytér mindegyik etnikumnál a Visegrádi Négyek területére helyezkedik, csak kisebb részben bevonva Ausztriát. A magyarok határozottan Magyarországot említették első helyen mint társországot, míg a szlovákok Csehországot. A további említéseknél a tér kiegészül a szomszédos Ukrajnával és néhány további nyugati és több délkeleti országgal.
