Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
II. Közép-Európa, Kelet-Európa, Délkelet-Európa és a Balkán - eltérő elképzelések a nagyterekről
Nagyterek, térelképzelések Közép-Európában 109 Megjegyzések a Kelet-Európa és a Balkán fogalomhoz Kelet-Európa fogalma még több kérdést vet fel, mint az előbbi térfogalom. A tárgyalt történelmi korszaktól, a kontextustól függően egészen eltérő országcsoport lehet a térfogalom tartalma. A hidegháború idején Kelet-Európa alatt a volt szocialista országokat értették a Szovjetunió nélkül, míg napjainkban a leggyakoribb értelmezés az egykori szovjet tagköztársaságok köre Oroszország nélkül. A Kelet-Európa fogalom fontos kérdése, hogy Oroszországot beleérti-e a térségbe, avagy azt nem tekinti általában Európa részének. Ennek oka, hogy az orosz fejlődés nem európai mintákat követ, hanem európai és ázsiaiakat vegyesen, köszönhetően a hosszú mongol uralom hatásának, s a bizánci hagyományoknak. Éppen ezért Oscar Halecki lengyel történész két háború között született elméletében Kelet-Európát az Oroszországon kívüli szláv népek által lakott területben határozza meg, amelyet könyvének címében is a „Nyugat peremének” nevez. Kortársa, a cseh Bidlo viszont a két nagy keresztény vallás befolyási területének találkozásánál húzza meg a határt, Kelet-Európaként definiálva az ortodox államokat (Romsics 2007). A Kelet-Európa fogalom tartalma a rendszerváltás után jelentősen megváltozott. A Szovjetunió felbomlásával az egykori tagköztársaságok vették át a „Kelet-Európa" jelzőt, kivéve a Baltikumot, mely inkább Közép-Európa és Észak-Európa irányába gravitált, ezzel is kifejezve az orosz-szláv világtól való különállóságát. Dingsdale (1999) szerint a hidegháború során Kelet-Európaként értelmezett térség négy nagytérségre osztódott fel: Közép-Európa (Central Europe), Balti-Európa (Baltic Europe), Balkán-Európa (Balkan Europe) és Keleti Határvidék (Eastern Borderlands) szerepel. Neve alapján természetföldrajzi elnevezésnek tűnik a „Balkán” kifejezés, hiszen alapvetően a Balkán-félszigetet értjük alatta. A félsziget elnevezése Zeune német geográfustól származik 1808-ból (Hajdú 2010), s természeti földrajzi értelemben három oldalról tengerek, míg északról a Duna és a Száva folyók határolják. Társadalmi-politikai értelemben a határa már bizonytalanabb. A19. században a Balkán-hegységen való átkelés kapcsán terjedt el a nyugati földrajzi irodalomban, de a térséget ekkor mint „európai Törökországot” emlegették, hiszen a terület egésze az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozott, s valójában annak összeomlása, a „keleti-kérdés" válságában kezdték el széles körben használni ezt a földrajzi kifejezést a térségre (Mazower 2004). így a kifejezés egy olyan térséghez kötődött, mely etnikailag rendkívül kevert, s a nagyhatalmak vetélkedésének színtere. Ezért nagyhatalmi konfliktusok tűzfészke, míg időről időre hatalmi vákuum alakul ki, mely során a térség belső etnikumai között törnek ki konfliktusok. Mindezek miatt a „Balkán” vagy „balkáni” ma már olyan jelző, amelyet a Földön máshol elhelyezkedő, hasonló adottságú térségekkel kapcsolatban is használnak (Brzezinsky 1999). A geopolitikai konfliktusok térfogalom kialakító szerepére jó példa, hogy ma már „Nyugat-Balkán”-ról is beszélünk (Kobolka-Pap [szerk.j 2008; Horváth-Hajdú 2010). Ennek a fogalomnak a születése a jugoszláv válságokhoz és európai integrációhoz is kapcsolódik a kilencvenes évek vége óta, s azokat az államokat értjük alatta, melyek az egykori Jugoszláviából váltak ki, kiegészítve Albániával. Külön csoportként, térkategóriaként való kezelésük azért volt indokolt, mert a többi balkáni állammal szemben az uniós tagság meglehetősen távoli jövőben volt csak elképzelhető ezen országok számára, s a kibővült EU mint enklávét veszi körbe ezt a térséget (Hajdú 2010).
