Gyurgyík László: A szlovákiai magyarság demográfiai folyamatai 1989-től 2011-ig, különös tekintettel a 2001-től napjainkig tartó időszakra - Nostra Tempora 22. (Somorja, 2014)
6. Az asszimilációs folyamatokról
A vegyes házasságok 73 A szlovák házasulok körében lényegesen eltérő tendenciákat figyelhetünk meg. A szlovák nők homogén házasságkötéseinek aránya a vizsgált időszakban csökkent (94,0-ről 85,3 százalékra), a férfiak esetében viszont kismértékben (92,8-ról 93,7 százalékra) emelkedett. 1991 és 1993 között a nők körében volt magasabb a homogén házasságkötések aránya, ezután viszont a szlovák férfiak kötöttek magasabb arányban azonos nemzetiségüekkel házasságot, 2006-ban már mintegy 10, 2011-ben 8,4 százalékponttal. A férfiak és nők igencsak eltérő házasodási gyakorlatát a rendszerváltást követő években feltevésünk szerint a házassági piac nyitása magyarázza. A rendelkezésre álló adatok szerint az egyéb és ismeretlen nemzetiségűekkel kötött házasságok száma és aránya évről évre növekedett. 1991-ben 241, 1996-ban 745, 2001-ben 849-en, 2006-ban 1996 egyéb és ismeretlen nemzetiségű kötött házasságot Szlovákiában. 2011-ben még magasabb volt a számuk: 2296. Döntő többségüket külföldiek tették ki. Zömük szlovák nemzetiségű partnerrel lépett házasságra: 1991-ben 215-en, 1996-ban 743-an, 2001-ben 743-an, 2006-ban 1818-an, 2011-ben 1995- en. A magyar nemzetiségűek körében is jelentősen emelkedett az egyéb és ismeretlen nemzetiségüekkel kötött házasságok száma: 1991-ben 16, 1996-ban 27, 2001-ben 33, 2006-ben 31, 2011 - ben viszont már 132 egyéb és ismeretlen nemzetiségűvel kötöttek házasságot. A házassági piac nyitása a nemek szempontjából eltérő módon alakult. A házasságot kötő külföldi partnerek zöme férfi: 1991-ben 86, 2006-ban 88, 2011-ben 83 százalék. Ezzel is magyarázható, hogy a házasságra lépő szlovák nők körében ily mértékben apadt a homogén házasságkötések aránya. A homogén házasságkötések aránya a szlovákiai csehek körében viszonylag alacsonyabb, 1991-ben 27,5 százalék. Csehszlovákia szétválását követően igen nagy mértékben csökkent a vegyes házasságkötéseik aránya. Nemek szerinti megoszlása igencsak különbözik. 1991 és 1993 között 2-3-szor több nő kötött homogén házasságot. A házasságkötések többségét az egykori közös állam időszakában zömmel szlovák férfiak csehországi illetőségű nővel kötött házasságai tették ki. Az ezt követő néhány évben jelentősen csökkent a csehek házasságkötéseinek száma. (Valószínűleg többségüket szlovákiai cseh nemzetiségűek kötik, ugyanakkor a frigyre lépők egyre nagyobb részét férfiak teszik ki.) 2006-ban közel négyszer több cseh férfi kötött házasságot Szlovákiában, mint nő, miközben homogén házasságkötéseik aránya még az 1 százalékot sem érte el. 2011-ben 2,5-szer magasabb a házasságot kötő férfiak száma, mint a nőké. A homogén házasságok aránya körükben 2 százalék körül mozgott. Az egyes nemzetiségek házassági heterogámiája több tényezőre vezethető vissza. Összehasonlításukhoz az esélyhányados mutatója nyújthat segítséget. Ez a mérőszám kiküszöböli a csoportok eltérő nagyságából adódó eltéréseket. Ha az esélyhányados értéke egynél nagyobb, nem véletlenszerű a párválasztás. Az egyes nemzetiségek endogámiája annál nagyobb, minél magasabb a mutató értéke. Megfigyelhetjük, hogy a legnagyobb endogámia a romák körében jelentkezik. Szlovákia népességén belül a legnagyobb társadalmi távolság a romák és a nem romák között húzódik meg. A magyarok körében a jelentős mértékű területi koncentráció és bizonyos kulturális eltérések is hozzájárulnak a viszonylag magas endogámiához. Ennek mutatója kisebb az ukránok körében, mivel területi koncentráltságuk és a többségi lakosságtól őket elválasztó kulturális távolság is sokkal kisebb. Az egyes nemzetiségek mutatója a kilencvenes évektől napjainkig eltérő módon alakult. Már korábban is rámutattunk, hogy Szlovákiában a heterogén házasságok aránya főleg az ezredfordulót követő években növekedett látványosan. Ezért az egyes nemzetiségek mutatói is ehhez az országos értékhez viszonyulnak. A magyarok esetében az endogámia nem csekély mértékű növekedése figyelhető meg, értéke 2006-ban jelentősen magasabb, mint a kilencvenes évek elején. Ugyanakkor 2009 és 2011 között kisebb mértékű csökkenés tapasztalható. A szlovák nemzetiségűek endogámiája az ország szétválását követő időszakban emelkedett, az ezredfordulótól viszont fokozatosan csökkent, s 2005-2011 között jelentősen alacsonyabb, mint a kilencvenes évek elején.
