Gyurgyík László: A szlovákiai magyarság demográfiai folyamatai 1989-től 2011-ig, különös tekintettel a 2001-től napjainkig tartó időszakra - Nostra Tempora 22. (Somorja, 2014)
5. Népmozgalmi folyamatok a kilencvenes évektől napjainkig
A házasságkötések 35 ris: a legmagasabb a házasságkötési arányszám a két nagyvárost is magában foglaló szórványjellegü (2-10 százalékban magyar) járásokban (4,6 ezrelék). Ennél az értéknél igen kis mértékben alacsonyabb a házasodási hajlandóság a nem magyarlakta járásokban (4,5 ezrelék), a legalacsonyabb értéket (4,1 ezrelék) a magyar többségű járásokban éri el. Az 1991. és a 2001. évi adatsorok összevetése nem teljesen problémamentes, mivel Szlovákia közigazgatási beosztása a két időpontban jelentősen különbözött. így az egyes járáscsoportokba eltérő számú és etnikai összetételű települések kerültek. A házasságkötési mozgalom alakulása a magyarok aránya szerinti járáscsoportokban 2001 és 2011 között kevésbé különbözött, mint az előző évtizedben. A házasságkötések száma 2001 és 2011 között is kevésbé különbözött: 2001-ben 23 795, 2011-ben 25 621 házasságot kötöttek, szemben az 1991. évi 32 714 házasságkötéssel. Az ezredfordulót követő évtizedben bekövetkezett változások vizsgálatánál a közigazgatási beosztás változásaiból adódó területi eltérések sem jelentkeztek. Az adatokból láthatjuk, hogy a házasságkötési ráta a szórvány, illetve szórványjellegű járásokban nem elhanyagolható mértékben emelkedett, a magyarlakta járásokban csökkent, illetve stagnált (7. ábra). A házasodási mozgalom 1991. és 2011. évi, a járások etnikai jellege szerinti eltéréseinek vizsgálata további kutatások feladata. Feltételezzük, hogy a rendszerváltás után a társadalmigazdasági változások, a magyarlakta térség növekvő elöregedése, továbbá a nem csekély migráció az országosnál alacsonyabb házasodási mozgalomhoz jelentős mértékben hozzájámlt. A nemzetiségek házasodási mozgalmát a továbbiakban a 2001. és a 2011. évi adatok alapján elemezzük.13 A magyar nemzetiségűek házasodási mozgalma az országostól alapvetően eltérő. Házasodási arányuk adatai a nem magyarlakta járásokban inkább csak informatív jelleggel bírnak, tekintettel a népszámlálási és a népmozgalmi adatok inkonzisztenciájára. Általános trendként mutatkozik, 2001-ben és 2011-ben is megfigyelhető, hogy a magyarlakta járásokon belül (a magyarok arányának emelkedésével) jelentősen emelkedik a házasságot kötők aránya: a szórványmagyar járásokban 3,4 ezrelék, a magyar többségű járásokban 4,2 ezrelék. Feltevésünk szerint a ráta csökkenése a szórványjellegű, illetve magyar kisebbségü járások irányába a magyar-szlovák vegyes házasságok arányának növekedésével hozható összefüggésbe. A házasulok egy része „statisztikailag” nemzetiséget vált, nem magyarként köt házasságot. A szlovák nemzetiségűek házasodási mozgalmának alakulása csak kis mértékben tér el az országos adatoktól. A nem magyarlakta és a szórványjellegű járásokban alig különbözik, illetve igen kis mértékben magasabb az összlakosság mutatóinál. 2001-ben a magyarok arányának emelkedésével az országosnál nem elhanyagolható mértékben magasabb volt a szlovákok házasodási mozgalma. A magyar kisebbségü járásokban 0,3 ezrelékponttal, a magyar többségű járásokban 0,4 ezrelékponttal volt magasabb a szlovákok nyers házasságkötési arányszáma az összlakosságénál. 2011-ben ezzel ellentétes irányú elmozdulás volt megfigyelhető: arányuk a magyar többségű járásokban a legalacsonyabb: 3,7 ezrelék. Ezek az elmozdulások, változások a 2011. évi népszámlálás inkonzisztenciájával is lehetnek összefüggésben. Felmerül a kérdés, hogy a szlovákok (járáscsoportok szerinti) csaknem stabil házasságkötési arányszáma mennyiben vezethető vissza egyfajta etnikai házasodási mintára, és mennyiben utal a magyarlakta járásokban etnikai nyereségre, nemzetváltásra a házasodok körében. 13 Az 1991-1995 közötti időszakra nemzetiségi házasságkötések járási szintű adataival nem rendelkezünk.
