Gyurgyík László: A szlovákiai magyarság demográfiai folyamatai 1989-től 2011-ig, különös tekintettel a 2001-től napjainkig tartó időszakra - Nostra Tempora 22. (Somorja, 2014)
4. Történeti áttekintés - népmozgalmi folyamatok Szlovákiában a második világháború után
22 Történeti áttekintés... A házasságok felbomlását belső nemzetiségi megoszlásuk szempontjából is meg kell vizsgálnunk. Felmerül a kérdés, hogy van-e különbség a házasságok tartósságát illetően a homogén és a vegyes házasságok között. A vegyes házasságok és válások nemzetiségi megoszlását 1950-től kezdődően vizsgáljuk meg (5. melléklet). A váló felek nemzetiségi megoszlásáról 1960-tól rendelkezünk adatokkal. 1960 és 1990 között a vegyes házasságkötések aránya 7,9 százalékról 11,4 százalékra emelkedett. A vegyes házasságkötések aránya az ötvenes években dinamikusan emelkedett, a következő évtizedekben némileg ingadozott, de jelentős mértékben nem változott. A vegyes házasságok felbomlása éves szinten - kivéve az 1990. évet - meghaladta a vegyes házasságkötések arányát, s amennyiben a válási arányokat a tíz évvel korábbi értékekkel vetjük egybe, a vegyes házasságok felbomlása nem elhanyagolható mértékben magasabb a vegyes házasságkötések arányánál. Egyfajta fordulat a vegyes házassági és válási mozgalomban a kilencvenes évektől figyelhető meg. A szlovák nemzetiségűek körében az összlakosságnál jelentősen alacsonyabb a vegyes házasságkötések, illetve a vegyes házasságok felbomlásának az aránya. A hatvanas és hetvenes években a vegyes válások aránya magasabb a heterogén házasságkötéseknél. A nyolcvanas években a heterogén házasságkötések és válások aránya egyre alacsonyabb. A magyar nemzetiségűek esetében a vegyes házasságkötések és válások aránya némileg különbözik az országostól. A nyolcvanas évekig a heterogén válások aránya magasabb a házasságkötéseknél, az évtized végétől a vegyes házasságkötések és válások aránya alig különbözik. 4.2. A születések A magyar nemzetiségű lakosság szaporodása a népszámlálási és a népmozgalmi statisztikák szerint alacsonyabb Szlovákia lakosságának szaporodásánál. Mint láttuk, a magyarok születési rátája alacsonyabb volt már a két világháború között is. Az újszülöttek nemzetiségét a (cseh)szlovák népmozgalmi statisztika az anya nemzetisége szerint tünteti fel. Ez az adatgyűjtési mód elvben biztosítja a nemzetiségek születési mozgalmát tükröző adatokat. Azonban nem elhanyagolható torzítások, pontatlanságok mutatkoznak a vegyes házasságokból származó gyermekek nemzetiségi megoszlásának összetételében. Ebben meghatározó szerepe van annak, hogy a szülők az esetek egy részében a többségi fél nemzetiségét adják gyermeküknek. Nem elhanyagolható a házasságkötéskor két különböző nemzetiséget feltüntetők - vegyes házasságra lépők - egyikének jobbára statisztikai nemzetiségváltása, mely sokszor már az első gyermek megszületéséig (megszületésekor) megtörténik, s ennek következtében a gyermek is a nemzetiséget váltott anya nemzetiségét kapja (Ziegeníuss 1966). Az adatfelvétel azonban magában hordozza egyéb pontatlanságok lehetőségét is. Mint már korábban említettük, az adatlapot nem az anya tölti ki, így a nemzetiség feltüntetésekor nem zárható ki bizonyos szubjektivitás sem, másrészt az adatfelvétel sajátos körülményei is pontatlanságokhoz vezethetnek (sokszor már a szülés másnapján, a kórházban kerül sor az adatfelvételre). így a nemzetiségi születési statisztika számadatai és az adott korcsoportú nemzetiségek népszámlálások szerinti megoszlása jelentős mértékben eltérhetnek egymástól. Az évente született gyermekek száma Szlovákiában a 20. század közepétől igencsak változó volt. Az ötvenes évek első felében megközelítette (illetve két évben el is érte) a 100 ezret, az évtized második felében csökkent, mélypontja 1968-ban következett be (76 ezer születés), majd a hetvenes években újból növekedett, és 1978-79-ben elérte a 100 ezres maximumot (1. melléklet). Azóta a születések száma csökkent, 1989-ben alig haladta meg a 80 ezret.
