Gyurgyík László: A szlovákiai magyarság demográfiai folyamatai 1989-től 2011-ig, különös tekintettel a 2001-től napjainkig tartó időszakra - Nostra Tempora 22. (Somorja, 2014)

1. Szlovákia lakosságának etnikai és közigazgatási szerkezete

A közigazgatási szerkezet változásai 11 bi évtizedekhez képest csak igen kis mértékben (17 581 fővel) emelkedett. Mindez az ismeret­lenek, azaz a nemzetiségüket be nem vallók számának és arányának mintegy hétszeresére tör­tént növekedésével van összefüggésben. A regisztrált adatok jelentős torzítással tükrözik vissza a lakosság nemzetiségi összetételét. Ennek (részleges) kiküszöbölésére a településszerkezeti adatok alapján egy becslési eljárást alkalmaztunk. Ennek eredményeként a szlovákiai magyarok száma mintegy 25 ezer, a szlová­koké közel 340 ezer fővel magasabb a regisztrált adatoknál (1. táblázat). A vizsgálat ismerteté­sét a mellékletben közzétett tanulmány tartalmazza. A továbbiakban a 2011. évi népszámlálási adatoknál, illetve e népszámlálási adatok felhasználásával számított népmozgalmi mutatóknál R, illetve B betűvel különböztetjük meg a regisztrált, illetve a becsült adatokat. Amennyiben az adatok előtt jelölés (R vagy B betű) nem található, regisztrált adatokról van szó. 1.2. A közigazgatási szerkezet változásai A magyarok számának, területi eloszlásának változásait, illetve népmozgalmi folyamatait a szlovákiai közigazgatási szerkezet és ennek változásai is kimutatható mértékben befolyásolták. A második világháború utáni időszakban az alsó szintű közigazgatási egységeket ún.„kis” vagy „nagy” járások alkották Csehszlovákiában. A kis járások területe egy városra (városias jellegű településre) és az ezt (többé-kevésbé szervesen) övező vonzáskörzetére terjedt ki. E mikrorégi­­ók gazdasági, településszerkezeti, geográfiai, etnikai, történeti szempontból jobbára szerves egységek voltak. Az 1960-ban kialakított nagy járások átlagban három korábbi kis járásnyi terü­let összevonása révén jöttek létre. Ezzel korábban egymással közvetlen kapcsolatban nem lévő térségek kerültek egy közigazgatási egységbe. Az összevonás eredménye az lett, hogy a járási központ és környéke intenzívebb fejlődésnek indult, mint a perifériára szorult korábbi város­­központok és vonzáskörzeteik. Az új járások észak-déli fekvésűek lettek, és gyakori volt, hogy két, nemzetiségi szempontból eltérő összetételű terület alkotta őket. Ezáltal a településszerke­zet szintjén markánsan kimutatható eltérő etnikai jelleg a járások nemzetiségi megoszlásában elmosódott, és statisztikailag részben alátámasztja a „vegyes lakosságú” jelző használatának jogosságát. A magyar nyelvterület új járásközpontjai többnyire a nyelvhatárhoz közeli, magyar kisebbségü városok lettek, s a járások perifériáit jobbára a magyar többségű kisebb városokat övező térségek képezték. Ennek eredményeként a hatvanas évektől csak két járás volt magyar többségű (a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járás). Három-négy járásban haladta meg a magyar népesség aránya a 40 százalékot. A szlovákiai magyarság mintegy 99 százaléka a tizen­három dél-szlovákiai járás és két nagyváros területén élt. Az 1960-as közigazgatási reformtól kezdve Szlovákia területe három, illetve négy közép­szintű közigazgatási egységre (kerületre) tagolódott. Gyakorlatilag a kelet-nyugati irányban elnyúló Szlovákia nyugati, középső és keleti része alkotott egy-egy kerületet. 1968-tól Pozsony város is kerületi státussal rendelkezett. Az 1989-es fordulatot a közigazgatás decentralizációja követte. A korábban évtizedekig hatályban lévő háromszintű közigazgatási beosztás (kerületek, járások, községek) megszűnt. A kerületek megszűnte mellett a járások és a községek között közbülső szintet - körzeteket - ala­kítottak ki. Ezek kiterjedése az 1960-ig hatályos kis járások területéhez volt megközelítőleg hasonlatos. Az ország 121 körzetre tagolódott. 1996-tól Szlovákia területe 8 kerületre (magasabb szintű közigazgatási egységre), valamint 79 járásra (alacsonyabb szintű közigazgatási egységre) tagolódik. Kialakításuknál a lakosság etnikai összetételét figyelmen kívül hagyták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom