Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)
I. Ifjúság az új évezred elején - Lampl Zsuzsanna: Magyar és szlovák fiatalok vallásossága
Magyar és szlovák fiatalok vallásossága 65 utóbbi jellemző. Vagyis mind a magyarok, mind a szlovákok, s valamennyi felekezet képviselői elsősorban a maguk módján vallásosnak tartják magukat. 7. ábra. Vallásosság szerinti önbesorolás De a szlovák vallásosaknál - akik valamennyi felekezetben és a felekezetnélküliek között is kevesebben vannak, mint a magyarok -, bár úgyszintén a maga módján vallásosság dominál, több az egyház tanítását követő, mint a magyar vallásosak között (8. ábra). Ha csak a felekezeti tagságot vesszük alapul, akkor még markánsabb az eltérés, ugyanis a magyar felekezeti tagság kétharmada, a szlovák felekezeti tagok fele vallásos a maga módján. Vagyis a magyarokra minden szempontból nézve jellemzőbb a lazább, „civilebb” vallásosság, mint a szlovákokra, akik úgyszintén leginkább a maguk módján vallásosak, de a magyarokhoz képest nagyobb az „egyházias mag”-juk (Rosta 2002, Krivý 2001). Ezek az összefüggések a felekezetelhagyással együtt az egyházak térvesztéséről tanúskodnak. Hiszen egyik oldalon csökken a felekezeti tagság és gyarapszik a felekezetnélküliek tábora, a másik oldalon a felekezeti tagok többsége - s ez inkább a magyarokra jellemző - nem követi egyháza tanítását. Vagyis a maguk módján vallásos római katolikusok, reformátusok, görög katolikusok és evangélikusok tulajdonképpen csak formális tagjai egyházuknak. Ha e megállapítást vesszük alapul, akkor elmondható, hogy bár a felekezethez tartozás és a vallásosság szempontjából a magyarok vannak többen, őket egyértelműen a vallásosság szabadabb formája jellemzi. A szlovákoknál sem az egyházhoz hű vallásosság dominál, de sokkal inkább jelen van, mint a magyaroknál.
