Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)
II. Ifjúság 2012-ben - Szilávssy Tímea: Fiatalok és a kockázati magatartás
Fiatalok és a kockázati magatartás 213 alapozza meg. Mielőtt azonban figyelmünket a fiatal korosztály mint veszélyeztetett csoport felé irányítjuk, beszéljünk a kábítószerről általánosságban, definiáljuk és mutassuk be egyes fajtáit. Ezt követően metodológiai kérdéseket feszegetünk a témával kapcsolatban és a szlovák droghelyzetet jellemezzük az elérhető adatforrások segítségével. A kábítószer fogalma A kábítószer, ill. drog fogalmát többféleképpen definiálhatjuk. Manapság elfogadottnak számító meghatározás szerint drognak nevezzük mindazokat a kémiai anyagokat, amelyek az emberi szervezetbe jutva változást hoznak létre annak valamely funkciójában, függőséget okozva. Más meghatározás szerint a drog minden olyan termék, amely befolyásolja a mentális működést és ítélőképességet, és amelynek fogyasztását tiltják, továbbá minden olyan tiltott termék, amelynek fogyasztása veszélyes és visszaéléshez, függőséghez vezethet (Elekes 1993). A szociológiai megközelítés a deviancia, a társadalmi beilleszkedési zavarok, a társadalmi minősítés, társadalmi környezet, stigmatizáció elméleti keretein keresztül közelíti meg a jelenséget. A kábítószer-használat és abból adódó mentális állapotok változása és más viselkedési normák követése a társas normáktól való eltéréshez vezet, és nem megfelelőnek vagy bármely kis mértékben is, de a kultúrától idegennek minősül. Jogi meghatározás szerint a kábítószer elnevezés azokra a vegyi anyagokra vonatkozik, amelyeket a hatályos jogszabály annak nyilvánít, azaz a hatályban lévő kábítószerlistán vannak rajta. Más aspektusból nézve kábítószer lehet bármi, ami az azt használó személy tudatát, hangulatát befolyásolja, és hosszú távon függőséget, személyiségbeli elváltozásokat okozhat. Ami a kábítószer-fogyasztókat és felosztásukat illeti, többfajta kategorizáció ismert a szakirodalomban. A legmegfelelőbbnek az alábbi meghatározást tartottuk, egyszerűsége és jelentéstartalmi szempontja alapján. A WHO Szakértői Bizottsága 1973-ban a fogyasztók következő három típusát különítette el: 1. kísérleti kábítószer-fogyasztók (egyszeri vagy néhány alkalommal történő fogyasztás); 2. alkalmi kábítószer-fogyasztók (a kábítószerek esetenkénti, speciális alkalmakkor való használata); 3. a függőségi helyzetben levő fogyasztók. A kábítószerek felosztása Elsősorban a legális és illegális drogok közötti különbségekről beszélhetünk. Minden olyan szert, amelynek gyártását, raktározását, behozatalát, forgalmazását az állam nem tiltja, ill. nem köti különösen szigorú ellenőrzéshez, legális drognak nevezünk. Ezek a kávé, alkohol, dohány, illetve a gyógyszerek. A legális drogok csoportján belül megkülönböztetjük azokat, melyek használatához nem szükséges engedély, pl. dohányáru, illetve amelyekhez engedély szükséges, pl. gyógyszerek. Az engedély nélkül használható legális drogokhoz kapcsolódó törvénysértések szinte kizárólag a jövedéki, ül. a vámjogszabályokba ütköznek. Az illegális drogokról többnyire mint kábítószerről beszélünk, a pszichoaktív drogok olyan csoportját képezik, amelyeknek fogyasztása illegális és gyártásuk, raktározásuk, behozataluk, forgalmazásuk államilag tiltott. Kivételt képeznek az olyan anyagok, amelyek egészségügyi vagy tudományos célra, szigorú feltételek mellett vannak felhasználva. A kábítószereket alapvetően három fő csoportba sorolhatjuk, ezek között azonban számos átfedés fedezhető fel.
