Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)
II. Ifjúság 2012-ben - Kelemen Zsófia: A Y generáció és a felnőttkor - Posztadoleszcensek Szlovákiában
132 Kelemen Zsófia A normál életút következő lépése a gyermekvállalás. Tomáš Katmák cseh szociológus egyenesen úgy fogalmaz, hogy a szülővé válás definitív belépést jelent a felnőttkorba, amely viszszafordíthatatlanul megváltoztatja minden ember identitását. (Katmák 2010:36) Az individualizációnak természetesen a családi életre is jelentős hatása volt, a gyermekvállalás is kockázattá vált. Beck és Beck-Gemsheim hangsúlyozzák, hogy a 60-as évektől Nyugat- Európában mind a nők, mind a férfiak életútjának egyre fontosabb eleme lett az „egyedül töltött idő”. Ezek a tények persze nem azt jelentik, hogy a fiatalok nem vágynak gyermekekre, a családot még mindig az egyik legfontosabb dolognak, sokszor az élet értelmének tartják, hiszen a biztonságot, az „otthon melegét” jelenti. Ebből a vágyból azonban fokozatosan inkább kellemetlen „gyerekkérdés” lett, leginkább a fiatal nők körében. (Beck, Beck-Gersheim 2002:120) Ivó Možný cseh szociológus a következőképpen fogalmaz: A standardizálatlan, piactól függő életútban a gyermekek számára kevés hely akad, a család és az egyén életútja közt egyre inkább lazul a kapcsolat. A gyermek individualizációt fékező elemként van kezelve. A szülőgyermek kapcsolatot nem lehet visszafordítani, ez az egyetlen örök életre megmaradó kötelék, megszüntethetetlen, elválaszthatatlan. A házasságból ugyan társadalmi szerződés lett, amit a felek beleegyezésével fel lehet bontani, a szülőség azonban társadalmi és biológiai tény, amely nem ismeri a válás intézményét. (Možný 2008:240) A felsorolt okok, a bizonytalanság és a visszafordíthatatlanság miatt halogatja a posztadoleszcensek egy része a családdal kapcsolatos lépéseket. A tudatos posztadoleszcensek leginkább az önmegvalósításba, tanulásba, utazásba stb. fektetnek energiát és sokszor ebbe az életstílusba nehezen fér bele egy másik személy (gyerek vagy partner), akihez alkalmazkodni kell. A kényszer- posztadoleszcensek viszont sokszor inkább külső — megélhetési, lakhatási - problémák miatt halogatják a gyermekvállalást. Az individualizáció, aminek egyik legfőbb jellemzője az önmegvalósításra fektetett hangsúly, az ún. második demográfiai átmenet legfőbb kiváló oka. Ezt a jelenséget Dirk Van de Kaa holland demográfus foglalta össze 15 pontba, amelyek egyfajta forgatókönyvet képeznek. A posztadoleszcencia szempontjából az alábbiakat fontos megvizsgálnunk:- későbbre tolódik a gyermekvállalás, csökken a fiatal nők termékenysége és csökken a teljes termékenységi arányszám,- későbbre tolódik a házasságkötés, elterjed a házasság előtti együttélés, megnövekszik a felek életkora az első házasságkötésnél,- az együttélés egyre népszerűbb lesz, az esküvő időpontja egyre inkább arra az időre tolódik, amikor a menyasszony már gyermeket vár, növekszik a nők életkora az első szülésnél,- az együttélés egyre inkább egyfajta alternatívája lesz a házasságnak, megnövekszik a házasságon kívül született gyermekek száma,- a teljes termékenységi arányszám egy alacsonyabb szinten stabilizálódik,- a teljes termékenységi arányszám enyhén növekvő tendenciát mutat, a későbbre tolódott gyermekvállalás miatt,- egyre elterjedtebb lesz a tudatos gyermektelenség (Van de Kaa alapján Džambazovič 2012:26-27) A 12. ábra és a 4. és 5. táblázat alapján meggyőződhetünk róla, hogy a felsorolt jellemzőket Szlovákiában is azonosíthatjuk.
