Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)

II. Ifjúság 2012-ben - Kelemen Zsófia: A Y generáció és a felnőttkor - Posztadoleszcensek Szlovákiában

Az Y generáció és a felnőttkor - Posztadoleszcensek Szlovákiában 129

Jan Keller cseh szociológus Gábor Kálmánéhoz hasonló elmélete alapján a 20. század közepéig az egyetemi végzettség az új középosztályba való tömeges társadalmi felemelkedést jelentett az alsóbb rétegek számára (az egyetemek egyfajta „társadalmi felvonót” jelentettek), ma viszont csupán az egyén bukása elől véd (egyfajta biztosíték). Az az intézmény, amely a múltban társadalmi státusnövekedést biztosított, elvesztette eme funkcióját és már csak a szerencsésebb egyéneket óvja meg a „visszaeséstől”. (Keller 2008:62-66.)

A tömegoktatás Ulrich Beck német szociológus szerint egyfajta szellempályaudvar, ahol a vonatok már nem menetrend szerint közlekednek, azonban még mindig minden a régi rendszer szerint működik. A hivatalnokok nagy gonddal osztogatják a jegyeket „sehová sem szóló járatokra” és az embereket azzal a fenyegetéssel tartják sakkban, hogy jegy nélkül egyáltalán nem is utazhatnak. (Beck 2011:239) Ez a tény a fiatalokban egyre inkább növeli a „rendszerbe” vetett bizonytalanság érzését, kételkedést vált ki bennük önmagukkal, a felnőttekkel, a rendszerrel és úgy egyáltalán mindennel szemben. (Beck 2011:239)

A szülőkről való leválás

A 2006-os Európai Szociális Szonda nevű felmérésen a válaszadók egyötöde jelölte be, hogy szülői ház elhagyása szükséges ahhoz, hogy valaki felnőttnek számítson. Ez a lépés kétségtelenül fontos ahhoz, hogy egy fiatal felelősséget vállaljon a saját életéért és elkezdjen önmagáról gondoskodni. Azonban ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, nem csak az illető döntésére van szükség, a dologhoz nagyban hozzájárul a fiatal anyagi helyzete és az adott ország lakáspolitikája.

Az európai kutatások (pl. EU SILC) alapján a szülői ház elhagyása jelentős különbségekkel történik az egyes európai országokban. Míg az északi országok (pl. Svédország, Dánia, Finnország) fiataljai hamarabb költöznek el, a volt szocialista országokban és a dél-európai országokban (pl. Olaszország, Spanyolország, Görögország) hosszabb ideig laknak együtt a szüleikkel. (Somlai 2007:34-35)

A szülői ház elhagyása több dologtól függhet: például a családi kapcsolatoktól, párkapcsolat meglététől, a tanulmányok befejezésétől, a szülőktől való anyagi támogatástól, a munkától, a lakásáraktól stb. A már említett szociokulturális és gazdasági változások jelentős hatással vannak a függetlenedés folyamatára is. Mivel az egyén állása és keresete egyre kevésbé előrelátható, ez a döntés se kell, hogy végleges legyen. Az elköltözés után eljöhet egy olyan időszak is, amikor egy fiatal különböző okok miatt újra visszatér a „családi fészekbe”. (Youth in the European Union 2009:30)

Alessandro Cavalli olasz szociológus megjegyzi, hogy Olaszországban nagyon sok család megengedheti magának azt, hogy a fiatal felnőtteknek külön lakrészt alakítson ki. így a már dolgozó fiatal az egész fizetését magára költheti, nem fizet bérleti díjat, a szülei ugyanúgy ellátják, mint eddig. Ezeket a családokat Cavalli „Mama Hotelnek” nevezi, és azt állítja, hogy e családokban a szülők hozzáállása a dolgokhoz sokszor önellentmondásos, hiszen egyfelől tudatosítják, hogy a függetlenedés a gyermekeik számára nagyon fontos lenne, másfelől a viselkedésükkel saját maguk nehezítik meg a helyzetet. (Cavalli alapján Somlai 2007:36)

Ahhoz, hogy a fiataloknak lehetőségük legyen a szülői ház elhagyására, szükségük lenne saját lakásra. A rendszerváltás előtt léteztek különböző szociális lakásprogramok a fiatal családok támogatására, ám ez a mai Szlovákiában pusztán jutányos feltételekkel megszerezhető kölcsönre redukálódott. A mai fiatalok lehetőségei tehát jóval korlátozottabbak.

A következő grafikonból láthatjuk, átlagosan hány évesen hagyják el az egyes európai országok fiataljai a szülői házat.