Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)

II. Ifjúság 2012-ben - Kelemen Zsófia: A Y generáció és a felnőttkor - Posztadoleszcensek Szlovákiában

122 Kelemen Zsófia

A szerkesztett skála segítségünkre lehet abban, hogy megválaszoljuk az első kutatási kérdésünket, tehát hogy a szlovákiai fiatalok milyen arányban vannak a posztadoleszcencia életszakaszában. Mivel a „Hogyan értelmezzük a felnőttkort Szlovákiában?” című részben beszéltünk arról, hogy az emberek legnagyobb része a teljes állású munkát tartja a felnőttkor egyik alapjának, a szülőktől való anyagi függetlenség pedig ezzel szorosan összefügg, ezért esetünkben azokat a fiatalokat fogjuk posztadoleszcenseknek tekinteni, akik még nem dolgoznak, azonban azok aránya is figyelemre méltó, akik még nem érték el a szülőktől való anyagi függetlenség lépcsőfokát.

Nyilvánvalóan a 15-19 évesek elenyésző része az, aki a körülményeit tekintve felnőttként él, de mivel ők még alig vagy egyáltalán nem érték el a jogi felnőttkort sem, ezért nem is tekinthetjük őket posztadoleszcenseknek.

A 20-25 évesek korcsoportjában a fiatalok majdnem fele (45,6%) még nem állt munkába és a szülőktől függ anyagilag, ha ehhez hozzávesszük azokat, akik dolgoznak ugyan, de még anyagilag támogatják őket a szüleik, akkor a szülőktől függő 20-25 évesek aránya 74,4%-uk. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy manapság a fiatalok többsége nem elégszik meg a középiskolai végzettséggel és egyetemen/főiskolán folytatja a tanulmányait. Ebből következik, hogy ez alatt az idő alatt még nem igazán tudnak anyagilag függetlenedni a szüleiktől és ezért nyilvánvalóan ők alkotják a posztadoleszcensek legnagyobb részét.

Érdekes azonban látni, hogy a 26-30 éves korosztály nem kis százaléka hasonló cipőben jár. Körülbelül a felük, azaz 50,4% az, aki elmondhatja magáról, hogy a felnőttkor összes objektív kritériumát „teljesítette”. Ezzel szemben 10,4%-uknak még nincs munkája, a szülőktől függ anyagilag és velük is él. A dolgozókkal együtt összesen pedig 28,9% az, akit még a szülei támogatnak. Az ő helyzetük már nem olyan egyszerű, hiszen a felnőttkort jogilag és biológiailag is rég elérték, életkorukat tekintve a tanulmányaikat is befejezhették volna és ebből következően munkába is állhatták volna. Vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről ezeket a fiatalokat:

Mivel ebbe az almintába összesen csak 37 fiatal került, a jellemzőiket nem általánosíthatjuk, csupán információ jellegűek és esetleges kiindulópontként szolgálhatnak további kutatásokhoz. Tehát a mintában szereplő 26 év feletti posztadoleszcensek 37,8%-a magyar nemzetiségű, 62,2%-a pedig szlovák nemzetiségű. Körülbelül fele-fele arányban oszlanak meg a nők és a férfiak, tehát a „kamaszkor” elhúzódása ezek alapján az adatok alapján mindkét nemre ugyanúgy jellemző.

Túlnyomó részük (62,2%) a középosztályba sorolja be magát, 21,6%-uk bevallása szerint az alsó középosztályba tartozik, az alsó és felső osztályokba mindkét esetben 8,1% tartozik. Jürgen Zinnecker német szociológus kutatásai alapján részletes képet fest az egyes társadalmi rétegek ifjúsághoz való hozzáállásáról. Zinnecker szerint a felsőbb osztályokban akiknek magas a gazdasági, de főleg a kulturális tőkéjük, a fiataloknak nincsenek időbeli vagy anyagi korlátáik, a lényeg az, hogy a társadalmi helyzetük reprodukciója biztonságban végbemenjen. Ezek a körülmények kedveznek az ifjúkor elhúzódásának. Ezekben a társadalmi osztályokban az ifjúkori életszakaszt egy nagyon fontos időszaknak tekintik az identitásfejlődés szempontjából. Attól függően, hogy a kulturális vagy a gazdasági tőke magas az adott családban, kétféleképpen állnak hozzá az ifjúkorhoz. Az első csoport a személyiségfejlődésre helyezi a hangsúlyt a kultúrán és a társadalmi szerepvállaláson keresztül, a második csoport viszont lehetőségként tekint rá, hogy az egyén kiélvezhesse az aranyifjúság gondtalan éveit. (Zinnecker 1993:15)

A középosztály képviselői (ahová a kutatásunk posztadoleszcensei is tartoznak) igyekeznek „optimalizálni” a befektetett javakat (időt, pénzt, energiát). Az ifjúkori életszakasz egyfajta eszköz a társadalmi betagozódáshoz vagy akár felemelkedéshez, ezért nagyon fontos, ám a leg-