Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)
II. Ifjúság 2012-ben - Kelemen Zsófia: A Y generáció és a felnőttkor - Posztadoleszcensek Szlovákiában
Az Y generáció és a felnőttkor - Posztadoleszcensek Szlovákiában 115 A posztadoleszcensek felosztása A felnőttkornak, mint ahogy már említettük, több dimenziója van: biológiai jogi és társadalmi. A biológiai felnőttkor értelemszerűen a fizikai éréssel köthető össze, kb. 16-18 éves korra tehetjük. Jogi szempontból Európában 18 évesen számít felnőttnek egy fiatal. A társadalmi felnőttkort azonban már nehezebb megfogalmazni. Leginkább a következő aspektusokat vizsgálhatjuk ilyenkor: anyagi és érzelmi függetlenedés a szülőktől, elköltözés a szülői házból, családalapítás, pénzkereső munka. Ezenkívül említésre méltók az önálló fogyasztási szokások és a kulturális és politikai életben való részvétel. Az előbbieket a felnőttkor objektív mutatóinak, az utóbbiakat pedig, mivel társadalmilag kevésbé láthatók, a felnőttkor szubjektív mutatóinak nevezem. A posztadoleszcencia az a specifikus eset, amikor a felnőttkor három dimenziója nem fedi egymást. A szubjektív mutatók sokszor jelen vannak az egyén életében, az objektív mutatók nagy része azonban még várat magára, vagy sosem következik be. A posztadoleszcencia életszakasza korlátozódhat kizárólag az egyetemi évekre, vagy kitolódhat egészen akár az egyén harmincas éveire, ez alapján beszélhetünk rövid távú vagy hosszú távú posztadoleszcenciáról. Lehet ez egy választott, tudatos életszakasz, amikor a fiatal saját maga dönt úgy, hogy egy időre elhalasztja a már említett felnőttkorhoz kapcsolódó lépéseket, inkább az önmegvalósítással, tapasztalatok és élmények gyűjtésével akar foglalkozni. Ám vannak kényszer-posztadoleszcensek, akik anyagi vagy érzelmi okoknál fogva nem lépnek bele a felnőttkorba. Társadalmi változások és az ifjúság individualizációja „A posztadoleszcencia egy hosszabb társadalmi folyamat eredménye, és korszakos változásra utal. Arra a változásra, amelynek során az ipari társadalmakból és azok ifjúságából kialakultak a mai, posztindusztriális társadalmak és ezeknek ifjúsága.” (Somlai 2007:10) Meggyőződésünk szerint a legfőbb dolog, ami ezekben a társadalmakban eme új életszakasz kialakulásához vezetett, a bizonytalanság és a jövő kiszámíthatatlansága. Több neves szociológus is foglalkozik ezzel a témakörrel, ebben a tanulmányban Ulrich Beck és Zygmunt Baumann elméletére támaszkodva szeretnénk megvizsgálni a posztindusztriális vagy posztmodem társadalmak ifjúságát. Zygmunt Baumann folyékony modemitásnak nevezi ezt a kort, amelyben a bizonytalanság másfajta, mint a modem kapitalista társadalmakban. A tradicionális bizonytalanságban az emberek nem ismerik a céljuk eléréséhez szükséges eszközöket, fő kérdésük a következő: „Hogyan csinálhatnám meg legjobban azt, amit meg kell tennem?” A posztmodem társadalmakban azonban maga a cél sem ismeretes, a fő kérdés csak annyi: „Mi mindent tehetek meg?” így a világ számtalan lehetőség gyűjteménye lesz, ahol minimális a visszafordíthatatlan dolgok száma. (Baumann 2002:217) A lehetőségekkel teli élet nagyon kecsegtető, hiszen „az emberből lehet bármi”, azonban megvan az a keserű mellékíze is, hogy ha már „valami lett az ember” az azt jelenti, hogy a játszma befejeződött és a lehetőségek elmúltak. (Baumann 2002:217) A befejezetlenség és bizonytalanság állapota tele van veszélyekkel és szorongással, azonban ennek ellentéte sem kínál felhőtlen örömöt, hiszen ilyenkor a nyitva álló ajtó bezárni. A posztadoleszcensek pontosan ebben a „mi legyen velem” életszakaszban vannak. Rengeteg a lehetőségük, viszont ha már választottak, a szabadságérzetük jelentősen csorbulhat, és ez bizony félelmekkel és szorongással járhat.
