Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
96 A JOGFOSZTOTTSÁG ÉVEI (1945-1948) A Mátyusföldön mindenekelőtt a vidék kulturális és gazdasági központjának számító Szene, Diószeg és Galánta, valamint az ezek vonzáskörzetébe tartozó települések: Magyarbél, Németbél, Pozsonyboldogfa, Rété, Nagymácséd és Kismácséd „nagyvonalú” reszlovakizálását javasolta. „Nagyvonalú” eljárást ajánlott a nyelvhatáron fekvő Érsekújvár, Andód és Tardoskedd esetében is. Érsekújvár elszlovákosításának különösen nagy figyelmet kell szentelni, Granatier szerint a városból „erős szlovák bástyát, az egész táj nemzeti és demokratikus fejlődésének központját kell kiépítenünk. Amennyiben Érsekújvár megmaradna magyar-szlovák városnak, hiába reszlovakizálnánk e terület déli és keleti tájait, mint például az Ógyallai, a Párkányi és a Zselizi járást”. Kulcsfontosságú szerepet tulajdonított az Érsekújvár és Komárom közötti települések, különösen Ogyalla, Naszvad és Martos reszlovakizálásának, mivel ezek elszlovákosításával a szlovák etnikum határa elérné a Vág folyót. Az Ógyallai járással kapcsolatban tehát nem véletlenül szögezte le a következtetést, hogy „reszlovakizálni kell mindent, amit csak reszlovakizálni lehet”. Úgyszintén az összes jelentkező reszlovakizálását ajánlotta a Nyitrai és az Aranyosmaróti járásban, amelyek eredményével egyébként meglehetősen elégedetlen volt, a nem reszlovakizáltak asszimilációjáról szerinte azonban „majd az idő gondoskodik”. Kiemelt fontosságúnak tekintette a Garam mente elszlovákosítását is, ahol csupán néhány, általa is magyarnak tekintett református falu reszlovakizálását nem javasolta, s hangsúlyozta, hogy „a Lévai járás reszlovakizálásával (...) egy Párkányig terjedő mély szlovák etnikai éket biztosítunk”. A nyelvhatár délebbre nyomulását s az Ipoly folyó mentén húzódó „természetes etnikai határ” létrejöttét remélte az Ipolysági járás reszlovakizálásától is, amellyel kapcsolatban szintén leszögezte, hogy „reszlovakizálni kell mindent, amit reszlovakizálni lehet”. Ugyanez volt a véleménye a Kékkői járásról, ahol csupán a reszlovakizációnak leginkább ellenálló Ipolybalog reszlovakizálását nem javasolta. A nógrádi és gömöri eredményekkel elégedetlen Granatier e régiókban mindenekelőtt a gazdasági és kulturális központoknak számító s ráadásul a nyelvhatáron fekvő Losonc és Rimaszombat, valamint a környező magyar falvak akár utólagos reszlovakizálását sürgette, mivel ha azok megtartanák magyarságukat, fékeznék e városok elszlovákosodását. Az egész régió „reszlovakizálása sarokkövének” nevezett Losoncot a Szlovák Liga elnöke szerint „bármibe kerüljön is, el kell szlovákosítani”. A Feledi járás reszlovakizációs eredményeit módfelett elégtelennek tartó Granatier a járásban a jelentkezők elutasítását javasolta a teljes egészében reszlovakizált Korláti és a szlovák kolóniával rendelkező szomszédos Várgede kivételével, amelyekből „egy kis szlovák nyelvszigetet lehetne létrehozni”.176 176 SNA, RK, 52. d.; uo. Anton Granatier, 5. d., Reslovakizačný návrh. (A csallóközi és a kelet-szlovákiai járásokra vonatkozóan nem készültek hasonló javaslatok.)
