Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
94 A JOGFOSZTOTTSÁG ÉVEI (1945-1948) sén, az 1930-ban még 44,1%-nyi magyar lakossal rendelkező Hardicsán „csupán” a magyarság 88,8%-a kérte „visszaszlovákosítását”. Régiónként eltérő mértékben, de az átlagosnál nagyobb arányban reszlovakizált a magyar-szlovák nyelvhatáron, illetve annak közelében fekvő, 1930-ban is magyar többségű vagy vegyes etnikai összetételű települések lakosságának nagy része is. Az egyetlen kivételt a gömöri nyelvhatár Osgyán és Deresk közötti szakasza képezte, ahol a nyelvhatár közelsége a reszlovakizáció során a legtöbb esetben nem éreztette hatását: Osgyánban a magyarság 15,7%-a, Rimatamásfalván 20,3%-a, Rimaszombatban 40,4%-a, Alsópokorágyon 12,4%-a, Perjésén 8,1%-a, Balogpádáron 26,3%-a, Vámosbalogon 14,5%-a, Felsőfaluban 86,2%-a, Kisvisnyón 22,1%-a, Deresken pedig 10,2%-a reszlovakizált. Jelentős mértékben befolyásolta ugyanakkor a nyelvhatár a magyarság magatartását a Mátyusföld Szenc-Diószeg-Galánta-Vágsellye vonalon fekvő nyelvhatár menti, vagy ahhoz közeli településein (Dunaújfaluban, Dunasápon, Magyarbélen, Németbélen, Zonctoronyban, Hegysúron, Egyházfán, Nagyborsán, Dunajánosházán, Diószegen, Nemeskosúton, Vágán, Vághosszúfaluban, Vágvecsén és Királyiban a teljes magyar lakosság, Pozsonyboldogfán a magyarok 99,8%-a, Rétén 66,2%-a, Szencen 83,9%-a, Nagyfödémesen 88,0%-a, Kismácsédon 77,6%-a, Galántán 79,9%-a, Vágkirályfán 54,3%-a, Tomócon 90,0%-a reszlovakizált); a Verebély és Léva közötti, szlovák nyelvszigetekkel, illetve szlovák-magyar kétnyelvű falvakkal szabdalt térség magyar településein (közülük Töhölben, Tilden és Csiffáron a teljes magyar lakosság, Kiskoszmályban 89,5%-uk, Újbarson 67,1%-uk, Felsöpélen 98,0%-uk, Barsbesén 87,0%-uk, Pozbán 80,2%-uk, Bajkán 66,4%-uk, Nagykálnán 55,9%-uk, Garamlökön pedig 53,2%-uk reszlovakizált); valamint a nagysurányi szlovák etnikai beékelődéssel délről határos néhány magyar faluban (Csúzon és Zsitvabesenyőn a teljes magyar lakosság, Nagyölveden a magyarok 99,9%-a reszlovakizált), illetve az Érsekújvár és Komárom közötti, részben 18. századi szlovák telepítésű, s a két világháború között is erőteljesen kolonizált településeken (Imely és Ógyalla teljes magyar lakossága, Naszvadon a magyarok 92,6%-a, Bajoson 90,4%-a, Bagotán 97,6%-a reszlovakizált, de 59,7%-ban reszlovakizált még a közeli, színtiszta magyar református lakosságú, s a telepítések által sem érintett Martos magyarsága is). Kevés kivételtől (pl. Kelenye 30,0%, Ipolyszécsényke 29,5%, Ipolybalog 14,5%, Rárósmúlyad 36,2%, Tőrincs 39,5%, Pinc 31,1%, Nagydaróc 29,2%, Páskaháza 9,5%, Abara 17,3%) eltekintve ugyancsak túlnyomó többségében, általában 90%-ot meghaladó mértékben, nemritkán azonban teljes egészében reszlovakizált az Ipolysági, Kékkői, Losonci, Rozsnyói, Szepsi, Kassai, Nagymihályi és Nagykaposi járások nyelvhatáron vagy annak közvetlen közelében fekvő településeinek magyar lakossága is. Esetükben azonban ez már nem magyarázható csupán a nyelvhatár közelségével vagy a kétnyelvű lakosság jelenlétével, mivel e térségekben gyakorlatilag teljes egészében reszlovakizált a nyelvhatáron fekvő falvak „hátterét” képező, a magyar nyelvterület belsejében fekvő színtiszta magyar régiók (Ipolyság környéke, Sziliceifennsík, Szepsi környéke, Bodrogköz) lakossága is. Érdekes képet kapunk a magyar nyelvterülettel egykor összefüggő, 1930-ra azonban arról „leszakadó” s nyelvszigetté váló Zoboralja magyar lakosságának a reszlovakizációra adott válaszával kapcsolatban. A mintegy kéttucat magyar többségű, illetve magyar jellegű településből álló nyelvsziget ugyanis, amelyet pedig a Szlovák Liga teljes egészében reszlovakizálni szándékozott, rendkívül ellentmondásosan reagált az akcióra. Amíg a nyelvsziget észak-északnyugati peremén elhelyezkedő, valamint a Nyitra és Verebély közötti falvak magyar lakosságának túlnyomó többsége (Vicsápapáti 99,8%, Nemesdicske 93,4%, Béd 90,6%, Lajos 81,6%, Nagycétény 75,0%, Barslédec 54,8%), gyakran
