Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
4. A reszlovakizáció 85 Amint az a tervezetből kitűnik, a Szlovák Liga egyáltalán nem tervezte az 1930-ban 45 magyar mellett csupán 5 német (Dunahidas, Csölle, Dénesd, Misérd, Tores), valamint 1 szlovák többségű községgel (a határában alapított kolónia miatt szlovák többségűnek kimutatott Előpatony) rendelkező Somorjai, a 70 magyar községgel rendelkező Dunaszerdahelyi és a 25 magyar mellett 1 szlovák (az 1926-ban önálló községgé szervezett Hodžovo kolónia) településsel rendelkező Komáromi járás, vagyis a színtiszta magyar lakosságú Csallóköz magyarságának reszlovakizálását, ahol a jelek szerint még a magyarellenes elfogultságáról elhíresült szervezet sem tudott egyetlen szlovák eredetű, „elmagyarosodott” községet felfedezni. A Szlovák Liga kimutatásából a csallóközi járásokon kívül kimaradt a Pozsonyi járás, valamint Pozsony és Kassa városa is, amelyek résziovakizálásával a szervezet ezek szerint szintén nem számolt.155 A legrészletesebb, községekre lebontott tervezetekkel tehát a Szlovák Liga állt elő, ezen kívül azonban további, a reszlovakizáció irányításában közreműködő személyek is véleményt nyilvánítottak a reszlovakizálandó személyek számával, illetve térségekkel kapcsolatban. A reszlovakizáció demográfiai indoklását is elkészítő Ján Svetoň az akció legfontosabb alapelvei közé sorolta, hogy mivel a déli határvidékre „megbízható” szláv lakosságot kell telepíteni, az ott élő magyarságot pedig széttelepíteni az ország egész területén, a határövezetben csak minimális mértékben szabad engedélyezni a reszlovakizációt, kivéve persze abban az esetben, ha a reszlovakizáltakat széttelepítenék. Liberálisan kell eljárni szerinte a szlovák falvakkal körülvett nyelvszigeti jellegű magyar szórványtelepüléseken, valamint a vegyes házasságban élők esetében, ugyanakkor szigorúbban a magyar etnikai területen, ahol csak azokat szabad reszlovakizálni, akiknél bizonyított legalább harmadik felmenőjük szlovák nemzetisége. Svetoň arra is felhívta a figyelmet, hogy mivel a reszlovakizáltakat két generáción keresztül továbbra sem lehet majd „abszolút megbízható szlovákoknak” tekinteni, s a helyben maradó magyarokkal, valamint a Magyarországról áttelepülő szlovákokkal együtt „labilis elemet” fognak alkotni, részarányukat az egyes községekben úgy kell meghatározni, hogy a határövezetben ne haladják meg az összlakosság 20%-át, az áttelepültekkel együtt pedig 50-80%-át. Mivel a reszlovakizáció során a gazdasági érdekekre is tekintettel kell lenni, Svetoň alapelvként szögezte le, hogy „Dél-Szlovákia földjének szlovák kezekbe kell kerülnie”. Ennek érdekében a reszlovakízációból ki kell zárni a nagyobb földtulajdonnal rendelkezőket, a kereskedőket és iparosokat, liberálisabban kell viszont megítélni a földnélkülieket és a mezőgazdasági munkásokat.156 Mindezekből nyilvánvaló, hogy noha az akció hivatalosan a résziovakizálandók állítólagos szlovák származásából indult ki, még maguk az akció irányítói sem biztak teljes egészében a jelentkezők „visszaszlovákosodásában”, s jobbnak látták a földvagyon „valódi szlovákok” kezére juttatását. A Szlovák Ligáéhoz hasonló véleményt fogalmazott meg a reszlovakizálandó személyek számáról Pavol Horváth, az Állami Terv- és Statisztikai Hivatal alelnöke, aki annak a nézetének adott hangot, hogy reálisan 165 ezer személy reszlovakizálásával lehet számolni. Horváth szerint nagyvonalúan kell eljárni a Kassai, Losonci, Lévai, Verebélyi, Ógyallai, Érsekújvári és Vágsellyei járásban, amelyek lakossága szlovák származású, s csupán a közelmúltban magyarosodott el. Ezzel szemben „szigorú és éber” eljárást javasolt Kassa városában, valamint a Királyhelmeci, Nagykaposi, Szepsi, Rozsnyói, Tornaijai, Ipolysági, Zselizi, Párkányi, Komáromi és Dunaszerdahelyi járásban, mivelhogy ezekben a járásokban a két világháború között alapított kolóniák kivételével nincsenek szlovák eredetű települések.157 155 SNA, SL, 7. d., Obce podľa jednotlivých okresov, v ktorých má sa vykonať akcia reslovakizácie. 156 SNA, RK, 52. d., Poznámky k reslovakizácii. 157 Uo.
