Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
84 A JOGFOSZTOTTSÁG ÉVEI (1945-1948) századi demográfusok valamelyikének adatai mellett leginkább a szlovák (szláv) eredetű helynevek, a lakosság római katolikus, evangélikus vagy görög katolikus vallása, illetve szláv eredetű családnevei szolgáltak, miközben szlovák eredetűnek, tehát elmagyarosítottnak tekintett minden olyan települést, amelyet a 18. század óta akárcsak egy forrás is szlováknak vagy szlovák lakossággal is rendelkezőnek említett.151 Hasonló eljárással Granatier már a két világháború közötti időszakban is több száz községre igyekezett rábizonyítani azok szlovák eredetét. Egy 1932-ben megjelent tanulmányában például arra a következtetésre jutott, hogy „a jelenlegi és az egykori szlovák-magyar etnikai határ között mintegy 428 község magyarosodott el”,152 noha Alekszander Petrov orosz demográfus Szlovákia történeti demográfiáját vizsgáló, s rendkívül tárgyilagosnak nevezhető monográfiájában már 1928-ban kimutatta, hogy a szlovák-magyar nyelvhatár a 19. század folyamán gyakorlatilag alig módosult, ráadásul az 1773 óta előállt változások is „a szlovák nép életerejét bizonyítják”. Petrov számításai szerint ugyanis a szlovák-magyar nyelvhatáron 1773 és 1900 között összességében 73 község etnikai arculata változott meg: 49 vált magyarból szlovák, s csupán 24 szlovákból magyar többségűvé.153 A Szlovák Liga által reszlovakizálni szándékozott járásokat három kategóriába sorolhatjuk. Az első kategóriába tartozó Nyitrai, Aranyosmaróti és Érsekúj vári járásban reszlovakizáció várt volna valamennyi magyarlakta településre, s gyakorlatilag a járások - általában nyelvszigeti jellegű községekben élő - teljes magyar lakosságára. A Nyitrai járásban az akció 15 községet, a járás magyar lakosságának 89,5%-át (9 633 fő), az Aranyosmarótiban 4 községet, a magyar lakosság 88,1%-át (3 218 fő), az Érsekúj váriban pedig 6 községet, a magyarok 87,8%-át (17 236 fö) érintette volna. A második kategóriába azok a Garam menti, illetve a nyelvhatáron fekvő nyugat-, középvagy kelet-szlovákiai járások tartoznak, amelyekben a Szlovák Liga általában a magyarság többségének, de legalábbis több mint egyharmadának reszlovakizálásával számolt: a Kékkői járás 21 községében 8 543 személyt (a járás magyar lakosságának 77,5%-át), az Ipolysági járás 17 községében 12 431 (73,2%), a Losonci járás 15 községében 11 083 (59,6%), a Verebélyi járás 17 községében 5 212 (56,6%), a Rimaszombati járás 2 községében 3 448 (54,9%), a Párkányi járás 21 községében 21 621 (54,8%), a Zselizi járás 35 községében 13 226 (54,7%), a Szepsi járás 23 községében 8 841 (52,8%), a Lévai járás 12 községében 5 912 (48,5%), a Rozsnyói járás 11 községében 7 075 (47,9%), a Nagyrőcei járás 4 községében 932 (44,5%), a Vágsellyei járás 9 községében 11 805 (41,5%), a Kassai járás 7 községében 1 330 (37,5%), a Modori járás 1 községében pedig 359 személyt (36,5%) szándékozott reszlovakizálni. Az utolsó, harmadik kategóriába sorolható járásokban a Szlovák Liga a magyarság kevesebb mint egynegyedének reszlovakizálását tervezte: az Ógyallai járásban 9 községben 10 224 személy (27,7%), a Királyhelmeci járásban 12 községben 6 482 személy (26,4%), a Nagykaposi járásban 6 községben 2 382 személy (25,9%),154 a Tornaijai járásban 21 községben 4 174 személy (23,6%), a Galántai járásban 13 községben 8 701 személy (21,0%), a Nagymihályi járásban 5 községben 563 személy (19,7%), a Tőketerebesi járásban 9 községben 574 személy (16,2%), a Feledi járásban pedig 7 községben 2 073 személy (8,1%) reszlovakizálásával számolt. 151 SNA, Anton Granatier, 5. d., Reslovakizácia. Sumáry okresov. Demografický záznam. 152 Granatier, A.: Niekoľko problémov. Pero, 1932. április, 10. p. 153 Petrov, A.: Príspevky k historické demografii Slovenska v XVIII-XIX. století. Praha, ČAVU, 1928, 62.*, 308-311. p. 154 A Királyhelmeci és a Nagykaposi járás adatait a Szovjetunióhoz csatolt községek nélkül közöljük.
