Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
3. A szlovákiai magyarság csehországi deportálása 61 A magyar közgondolkodás, majd pedig ennek nyomán a magyarországi történeti szakirodalom is tényként kezelte, hogy a deportáltakat Cseh- és Morvaország határ menti területeire, a németek kitelepítése után üresen maradt ún. Szudéta-vidékre szállították.71 A korabeli dokumentumok bizonysága szerint ugyanakkor a deportáltak többségét nem a szudétanémet iparvidéken, hanem a cseh- és morvaországi nagybirtokokon, cseh nagygazdáknál helyezték el. A deportáltak sorsát figyelemmel követő pozsonyi Magyar Meghatalmazotti Hivatal például 1947. május 2-án a következőket jelentette a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság számára: „Kivétel nélkül mezőgazdasági vidéken vannak elhelyezve, részben nagy uradalmakban, részben kisebb gazdaságokban. A Szudéta-vidéken ezekből a magyarokból nincsenek, vagy csak elenyésző csekély számban. Ezekre a vidékekre ugyanis csehek és szlovákok mentek, akik tulajdont kaptak ott a német vagyonból. Legsűrűbben az Elbamenti-síkságon vannak magyarjaink, a határvidék felé számuk fokozatosan csökken.”72 A Meghatalmazotti Hivatal jelentésén kívül ezt támasztják alá a hivatal által felvett jegyzőkönyvek és a magyar meghatalmazotthoz érkezett levelek, valamint a deportáltak lelki gondozása céljából 1947-1948 telén Csehországban járt katolikus, református és evangélikus lelkészek beszámolói is.73 A deportálások s végrehajtásuknak a háborús időkre emlékeztető módja érthetően pánikhangulatot idézett elő a magyar lakosság körében. A deportálás szörnyűségeit látva, s azt tapasztalva, hogy a magyarországi áttelepítésre kijelölteket nem viszik Csehországba, a magyarok tömegesen ostromolták meg a pozsonyi Magyar Meghatalmazotti Hivatalt, a megbízott közbenjárását kérve áttelepítésük elintézése érdekében.74 Az érintett települések lakosságának egy része - amennyiben tehette - elmenekült, a magyar határhoz közel eső falvak lakói pedig ösztönszerüen Magyarországon kerestek menedéket. A deportálásra kijelölt magyarok tömeges Magyarországra menekülése miatt Mikuláš Feijenčík belügyi megbízott 1947. január 30-án elrendelte a Csehszlovákia és Magyarország közötti kishatárforgalom leállítását, a Külügyminisztériumba küldött jelentése szerint azonban e rendelet célja nem a magyarok menekülésének, hanem a vagyontárgyak kivitelének a megakadályozása volt. A csehszlovák hivatalos szervek ugyanis úgy vélték, hogy a magyarok átmenekülése Magyarországra kitűnő alkalom arra, hogy ezáltal is emelkedjen a lakosságcserén felül Szlovákiát elhagyó magyarok száma.75 Az akciót végrehajtó katonaság az ellenszegülőkkel vagy menekülőkkel szemben esetenként fegyvert is használt. A legmegdöbbentőbb, legnagyobb visszhangot kiváltó eset 1946. november 19-én a csallóközi Gútoron történt, ahol a falu lakossága, miután azt tapasztalta, hogy a szomszédos Szemet község lakóit megkötözve és véresen viszik keresztül a falujukon, csónakokon igyekezett átmenekülni a Duna magyar oldalára. A Duna védőgátján cirkáló csehszlovák határőrség a menekülőkre tüzet nyitott, s lelőtte a 48 éves Sindler Ferencet, aki a helyszínen életét vesztette.76 71 Pl. A szlovákiai magyarok deportálása... i. m. 8-10. p.; Balogh Sándor: A népi demokratikus Magyarország... i. m. 127. p.; Kertész István: i. m. 260. p. 72 MNL OL, MÁK, 11. doboz, Szlovákiai magyarok deportálása 73 Vő. Szabó Károly: Magyarok deportálása Cseh- és Morvaországba (Jogszabályok és azok végrehajtása, magyar hanyagságok). Kézirat. TLA Teleki László Intézet, 1987, 21-25. p. 74 Szabó Károly: A magyar-csehszlovák lakosságcsere... i. m. 105-106. p. 75 Vadkerty Katalin: A deportálások... i. m. 33. p. 76 A gútori eseményekről a magyar sajtón (pl. Magyar Nemzet, 1946. november 23. Embertelen intézkedésekkel tovább folyik Dél-Szlovákiában a magyarok üldözése, 1. p.) kívül beszámol a magyar meghatalmazott hivatalában 1946. december 9-én felvett jegyzőkönyv is. (közli A szlovákiai magyarok deportálása... i. m. 18. p.)
