Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
54 A JOGFOSZTOTTSAG EVEI (1945-1948) gen belüli részaránya 12,4%-ról 12,2%-ra csökkent, ez a 33 ezres növekedés így is meghaladta az 1961-es népszámlálásra épülő népmozgalmi kimutatásokban előre jelzettet. Ennek magyarázata elsősorban abban keresendő, hogy az 1961-ben magukat még mindig szlováknak valló reszlovakizáltak közül ismét több ezren tértek vissza statisztikailag is magyar nemzetiségükhöz. A népszámlálás településszintű etnikai adatai szintén alátámasztják a magyarság számának alakulásában országos szinten bekövetkezett pozitív változást. Egy-két vegyesen lakott régiótól, illetve településtől eltekintve, amelyekben a magyarok száma és aránya a telepítések következtében már 1961-re rendkívül megcsappant, majd 1970-re tovább csökkent, a magukat magyarnak vallók részaránya a magyar nyelvterület számos községében nőtt, több - általában az 1961-ben még a reszlovakizáció hatása alatt álló, ritkábban a népcsere által érintett - település (pl. Ógyalla, Bagota, Úszor, Nagypaka) pedig ráadásul korábbi magyar többségét is viszszaszerezte. Az 1961-es és 1970-es népszámlálás községsoros adataiból tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy amíg a telepítések az érintett községek etnikai arculatát gyakran gyökeresen átalakították, addig a reszlovakizáció - noha többszörösen nagyobb tömegeket érintett, mint a telepítések - legfeljebb a nyelvhatáron, a magyar nyelvszigeteken, a szórványmagyarság, illetve a 18. században szlovákokkal betelepített, ám időközben visszamagyarosodott községek kétnyelvű lakossága körében járt tartós következményekkel. Az etnikai arányok módosulása azonban véleményünk szerint e településeken is inkább a felsorolt tényezőknek tudható be, semmint a reszlovakizációnak, mivel a zárt magyar etnikai terület magyarságának túlnyomó többsége, még ha annak idején teljes egészében reszlovakizált is, az első adandó alkalommal statisztikailag is visszatért magyar nemzetiségéhez. A lakosságcsere és az azzal párhuzamosan zajló belső telepítés ugyanakkor oly nagy mértékben alakította át a magyar nyelvterület etnikai összetételét, amelyhez fogható népességátrendeződésre a török háborúkat követő 18. századi migráció óta nem volt példa. Egy-két, a telepítések által kevésbé érintett régió (a Csallóköz nagy része, Párkány térsége, Gömör délnyugati része, Rozsnyó és Szepsi környéke, a Bodrogköz és az Ung-vidék) kivételével vegyes lakosságúvá vált a korábban még meglehetősen homogén magyar etnikai terület szinte valamennyi községe. A ki- és betelepítések által leginkább érintett régiókban (elsősorban a Garam mentén, a Léva és Zeliz közötti térségben) pedig gyakorlatilag meg is szűnt a két évszázada ugyan folyamatosan dél felé nyomuló, de azért a 20. század közepéig jellegzetesen kirajzolódó nyelvhatár is.
