Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
2. A CSEHSZLOVÁK-MAGYAR LAKOSSÁGCSERE Az 1946. február 27-én aláírt csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény lehetővé tette a csehszlovák kormány számára, hogy annyi - a 33/1945. számú Beneš-dekrétum alapján csehszlovák állampolgárságától megfosztott - szlovákiai magyart telepíthessen át Magyarországra, amennyi magyarországi szlovák önként jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre. Magyarországnak az egyezményben ráadásul vállalnia kellett, hogy a paritásos népcserén túlmenően átveszi a szlovák népbíróságok által háborús bűnösnek minősített magyarokat is. Két szuverén állam közötti megállapodás a kisebbségek azonos feltételek melletti s mindkét részről önkéntességen alapuló áttelepülését tette volna lehetővé. A lakosságcsere-egyezmény azonban nem két azonos helyzetben lévő ország, hanem a második világháború győztesei közé sorolt Csehszlovákia és a háborúból vesztesként kikerülő Magyarország megállapodása volt. A két aláíró fél nem egyenrangú mivolta a szerződésben leginkább éppen abban mutatkozott meg, hogy míg a magyarországi szlovákok önként jelentkezhettek a Csehszlovákiába való áttelepülésre, addig a csehszlovák, illetve szlovák hatóságok tetszésük szerint határozhattak arról, hogy a szlovákiai magyarok közül kiket telepitenek át Magyarországra. A csehszlovák-magyar lakosságcseréről már az 1970-1980-as évek fordulóján, majd különösen a rendszerváltás óta eltelt több mint két évtizedben magyar és szlovák szerzőktől egyaránt számos monográfia, tanulmány és tanulmánykötet látott napvilágot.1 Valamennyi szerzőre jellemző ugyanakkor, hogy elsősorban a lakosságcsere politikai hátterének, diplomáciatörténetének és lebonyolításának feldolgozására összpontosított. Munkámban ezért mindenekelőtt az eddig kevésbé vagy egyáltalán nem kutatott csehszlovák, illetve szlovák kitelepítési tervekről, a Szlovákiából kitelepítendő magyarok számára, a kitelepíteni tervezett régiókra és településekre vonatkozó elképzelésekről, végül pedig a népcsere mérlegéről és etnikai következményeiről nyújtok áttekintést. 2.1. A LAKOSSÁGCSERE-EGYEZMÉNY ALÁÍRÁSÁHOZ VEZETŐ ÚT Az Edvard Beneš vezette londoni csehszlovák emigráció már 1941-ben arra a meggyőződésre jutott, hogy a háború után felújítandó Csehszlovákiából - az esetleges újabb határmódosítások megakadályozása érdekében - a német és magyar lakosságot ki kell telepíteni, az országhatárokat pedig etnikai határokká kell változtatni. 1941 februárjában megfogalmazott tervezetében 1 Pl.: Balogh Sándor: Az 1946. február 27-i magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény. Történelmi Szemle, 27. évf. (1979) 1. sz. 59-87. p.; Bobák, Ján: Výmena obyvateľstva medzi Československom a Maďarskom (1946-1948), In Bielik, František - Baláž, Claude (zost.): Slováci v zahraničí 8. Martin, Matica slovenská, 1982, 70-89. p.; Szabó Károly: A magyar-csehszlovák lakosságcsere története dióhéjban. In Új Mindenes Gyűjtemény, 10. kötet. Bratislava/Pozsony, Madách, 1993. 95-112. p.; Šutaj, Štefan: Maďarská menšina na Slovensku v rokoch 1945 - 1948. Bratislava, Veda, 1993; Bobák, Ján: Maďarská otázka v Česko-Slovensku (1944 - 1948). Martin, Matica slovenská /Spisy Historického odboru Matice slovenskej 13./, 1996; Vadkerty Katalin: A belső telepítések és a lakosságcsere. Pozsony, Kalligram /Mercurius Könyvek/, 1999; Kugler József: Lakosságcsere a Délkelet- Aljoldön. Budapest, Osiris - MTA Kisebbségkutató Műhely /Kisebbségek Kelet-Közép-Európában/, 2000; László Péter: Fehérlaposok. Adalékok a magyar-csehszlovák lakosságcsere történetéhez. Bonyhád, [k. nj, 2003; Molnár Imre - Szarka László (szerk.): Otthontalan emlékezet. Emlékkönyv a csehszlovák-magyar lakosságcsere 60. évfordulójára. Komárom, MTA Kisebbségkutató Intézet - Kecskés László Társaság, 2007.
