Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
Úton a rendszerváltás felé (1988 - 1989)
10. A csehszlovákiai magyarság és a rendszerváltás éve... 281 magyarság azon törekvéseinek „maximális megtámogatását”, hogy az általános csehszlovákiai demokratizálódás keretében sajátos nemzetiségi igényeit érvényesíthesse, mindezt anélkül, hogy megromolna a viszonya a szlováksággal. Kifejezésre kell juttatni ugyanakkor a „túlzott optimizmussal” szembeni fenntartásokat is, a többségi nemzet részéről ugyanis számolni kell ellenállással, mihelyst előtérbe kerülnek a nemzetiségi követelések gyakorlati megvalósításának kérdései. Példaként hozta fel az új szövetségi kormány összetételéről folytatott tárgyalásokat, illetve az FMK ezzel kapcsolatos nyilatkozatát, amely sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a „retrográd politikai erők” ellenállása miatt meghiúsult a nemzeti kisebbségek ügyeiben illetékes szövetségi minisztérium létrehozása.831 Szükségesnek tartotta az elemzés annak nyomatékosítását is, miszerint oda kell hatni, hogy a magyar kisebbség hozza létre „hatékony koordináló szervét”, s egységesen járjon el az alapvető politikai kérdésekben. Mindenképpen elhárítandónak tartotta egyúttal azokat a törekvéseket, amelyek a Csemadok felszámolására vagy szerepének gyengítésére irányulnak. Amint azt megfogalmazta: „Ehelyett a CSEMADOK radikális megújítására kellene törekedni.”832 Nem célunk a rendszerváltás során létrejött kisebbségi magyar szerveződések programjának és tevékenységének ismertetése és értékelése, csakúgy, mint ahogy a magyar külügyi iratokban megfogalmazott vélemények minősítése sem. Amint azt az egyik főkonzuli jelentés is megállapította, ezek a vélemények még egy állandóan változó, a politikai erőviszonyok kikristályosodása előtti helyzetben születtek. Több meglátásuk, illetve megfogalmazott aggodalmuk azonban a politikai erőviszonyok letisztulásával sem veszített érvényéből, s amint azt az események tanúsították, be is igazolódott. Nem került sor többek között a csehszlovák, illetve szlovák kisebbségi politika lényegesebb átértékelésére, Szlovákiában pedig valóban bekövetkezett a nemzeti erők előretörése és a szlovák-magyar viszony kiéleződése. Nem valósult meg a szlovákiai magyar politikai tömörüléseknek a magyar Külügyminisztérium által kívánatosnak tartott akcióegysége sem, bár a kisebbségi magyar politikai élet szereplői a későbbiekben jobbára már nem az 1989. decemberi feljegyzésekben elemzett szerveződések voltak. A Csehszlovákiai Magyarok Fóruma néhány hét után megszűnt, a Magyar Diákszövetség megmaradt a magyar diákság - igaz, erősen FMK-s kötődésű - érdekképviseleti szervezetének. A Csemadok 1990 elején végleg lemondott a párttá alakulásról, s a magyar kisebbség érdekvédelmét is felvállaló kulturális szervezet maradt. A szlovákiai magyarság politikai életének három meghatározó tényezője hosszú időre a novemberi rendszerváltó napokban létrejött liberális Független Magyar Kezdeményezés (a későbbi Magyar Polgári Párt), valamint az 1990 kora tavaszán életre hívott nemzeti irányultságú Együttélés és a kereszténykonzervatív Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom lett.833 831 A kormányalakítási kerékasztal-tárgyalásokon a Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen az FMK javaslatára Duray Miklóst jelölte a létrehozandó miniszteri posztra. Az FMK említett nyilatkozatát 1. Új Szó, 1989. december 15. A Független Magyar Kezdeményezés nyilatkozata a szövetségi kormány megalakulásával kapcsolatban, 2. p. 832 MNL OL, KÜM-admin., 1989-Csehszlovákia, 41. d., 8315/1-1989. A szlovákiai magyarság nemzetiségi követelései, s teendőink. 833 A szlovákiai magyar politikai mozgalmak kialakulására 1. Gyurcsík Iván: A szlovákiai magyar pártok karaktere és genezise. Regio, 7. évf. (1996) 3. sz. 169-191. p.
