Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
Történeti vázlat
1. A hontalanság éveitől a bársonyos forradalomig 27 Duray Miklós mellett a csehszlovákiai magyar ellenzék másik kiemelkedő és a hatalom által szintén meghurcolt képviselője Janics Kálmán volt, aki 1979-ben Münchenben - Illyés Gyula előszavával - megjelent, s az egész korszaknak nevet adó A hontalanság évei című monográfiájában elsőként dolgozta fel a magyar kisebbség második világháború utáni jogfosztottságának történetét. Ezzel egy időben a magyar kormányzat érdeklődése is megnőtt a határon túli magyar kisebbségek iránt, s a nemzetiségi kérdés magyar kezdeményezésre kezdett újra a párt- és államközi tárgyalások részévé válni. Csehszlovák részről azonban a nemzetiségek magyar fél által szorgalmazott ún. hídszerepét elutasítóan fogadták, mint ahogy általában nem nézték jó szemmel a (cseh)szlovákiai magyarság iránti magyar érdeklődés megélénkülését s az anyanemzettel való kapcsolattartása lehetőségének javítására irányuló magyar törekvéseket sem. Magyarország és Csehszlovákia ezen túlmenően a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójától ideológiailag is egyre távolabb került egymástól. Amíg a kádári politika - bizonyos korlátok közt - hajlandó volt megtűrni a demokratikus ellenzéket, s főleg gazdasági téren nyitott volt a nyugati világ felé, az egyre inkább magába zárkózó husáki normalizációs rendszer elutasította az ellenzékkel való párbeszédet, a politikai és gazdasági nyitást, s a nyolcvanas évek második felében is inkább csak szavakban, mint tettekben követte a gorbacsovi reformokat. A magyarországi változásokat ellenérzéssel szemlélő csehszlovák politikai vezetés a magyar kisebbség magyarországi kapcsolattartásának korlátozásával igyekezett útját állni a nem kívánatos magyarországi ideológiai áramlatok csehszlovákiai beszivárgásának. Ennek érdekében korlátozta a magyarországi utazási lehetőségeket, elhárította a korszerűbb kishatárforgalmi egyezmény megkötésére vonatkozó magyar kezdeményezést, és halogatta a pozsonyi Magyar Kulturális Központ létrehozását is. Az 1980-as évek végén már korántsem felhőtlen csehszlovák-magyar kapcsolatok meghatározó feszültségforrásává vált a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építésének magyar részről 1989-ben bejelentett felfüggesztése. A magyar iskolahálózat elsorvasztására és a kisebbségi nyelvhasználat korlátozására irányuló törekvések a nyolcvanas évek második felében már nem csak a jogvédő bizottság köré tömörülő ellenzéki és félellenzéki körök, hanem az érdekvédelmi szerepet ismét nyíltabban felvállaló Csemadok ellenállásába is ütköztek. A magyar ellenzékiek (a jogvédő bizottság és az 1968 után félreállított reformkommunisták), valamint a kisebbség hivatalos képviselői (a Csemadok és az írószövetség magyar tagozata) 1988-1989 folyamán a csehszlovák állami és pártvezetéshez intézett beadványaikban fogalmazták meg az utóbbi években felgyülemlett nemzetiségi problémákat és azok megoldására vonatkozó javaslataikat. Ezekben sürgették a megszüntetett nemzetiségi intézmények visszaállítását, a nemzetiségi nyelvhasználat jogi szabályozását, a magyar iskolahálózat bővítését, a magyar nyelvű pedagógusképzés megoldását, a magyar nyelvű sajtó, a rádió- és tévéadás bővítését, a nemzetiségi kutatások intézményesítését s a kollektív nemzetiségi jogoknak az ország készülő új alkotmányában való rögzítését. A szlovákiai magyarság tevékenyen bekapcsolódott a rendszerváltás folyamatába is. Fiatal ellenzéki magyar értelmiségiek egy csoportja már az 1989. novemberi ún. bársonyos forradalom első napjaiban létrehozta a második világháború utáni Csehszlovákia első szabad magyar politikai tömörülését, a kezdetben Tóth Károly, majd A. Nagy László által vezetett Független Magyar Kezdeményezést (FMK). 1990 tavaszán megalakult a Duray Miklós vezette Együttélés és a Janics Kálmán, majd Bugár Béla vezette Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM). A nemzeti összefogást hirdető Együttélés és MKDM választási koalíciós szerződést kötve együtt indult az 1990. júniusi első szabad parlamenti választásokon, s juttatta be képvi
