Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
Úton a rendszerváltás felé (1988 - 1989)
10. A csehszlovákiai magyarság és a rendszerváltás éve... 261 is 1989. január 19-én a szlovák kormányhivatal nemzetiségi munkatársaitól származó értesülésekre hivatkozva jelentésben számolt be a memorandum elkészültéről, s annak egy szlovák nyelvű, aláírások nélküli példányát a jelentéshez csatolva meg is küldte a Külügyminisztérium számára.780 A jelek szerint azonban a főkonzul nem rendelkezhetett teljes körű információkkal sem a memorandum szerzőinek, sem aláíróinak kilétéről, aláírói közül ugyanis egyedül Grendel Lajost tudta megnevezni, s tisztázatlannak tekintette azt is, hogy kik az anyag értelmi szerzői. ,^Alapvetően hasonló keretek között mozog, mint Duray Miklósnak a felhívása - állapította meg a jelentés -, de tudomásunk szerint nem abból a körből származik.”781 Miután a magyar Külügyminisztérium 1989. március 10-én megküldte a fokonzulátusnak és a nagykövetségnek a memorandum időközben birtokába jutott magyar nyelvű szövegét, s megbízta a címzetteket, hogy gyűjtsenek információkat annak értelmi szerzőiről és fogadtatásáról,782 a fokonzul március 23-án újabb, ezúttal már némileg nagyobb tájékozottságról tanúskodó jelentésben számolt be az anyagról.783 Értelmi szerzőiről továbbra is úgy nyilatkozott, hogy azokat „nehéz pontosítani”, vannak köztük, akik kötődnek a Jogvédő Bizottsághoz, de csak a „második vonalnak” tekinthetők. Azt, hogy az aláírók között Duray Miklós neve is szerepelt, Tóth fokonzul azzal magyarázta, hogy neve előzetes jóváhagyás után kerülhetett fel a listára, mivel Duray az anyag végső változatának elkészülte idején már az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodott.784 A főkonzul arra is felhívta a figyelmet, hogy a memorandum aláírói között kevés az ismert név, s komolyságát csökkenti, hogy egész családokkal íratták azt alá, „válogatás nélkül mindenkivel, aki elérhető volt”. Véleménye szerint a szlovákiai magyarság „mérvadó körei” a memorandumhoz nem csatlakoztak, bár az abban megfogalmazott problémák összhangban vannak a Csemadok, az írószövetség magyar tagozata és a harminchármak által is felvetettekkel.785 Mindennek okát pedig abban jelölte meg, hogy „megfogalmazása alapvetően ellenséges hangnemű, s nem veszi kellőképpen figyelembe a csehszlovákiai realitásokat”. A jelentés végül arra is felhívta a figyelmet, hogy Dobos László, a harminchármak beadványának értelmi szerzője egyértelműen elutasította a memorandum aláírását, s hogy amíg a harminchármak dokumentumát a politikai vezetés tárgyalási alapnak tekinti, a memorandumot szocialista- és társadalomellenes beadványként értékeli, azzal érdemben nem foglalkozik, sőt: a belügyi szervek vizsgálják az aláírók kilétét.786 780 MNL OL, KÜM-TÜK, 1989-Csehszlovákia, 28. d., 00341-1989. A szlovákiai magyar nemzetiség memoranduma; A memorandum a Hitel című lapban 1989. március 15-én nyomtatásban is napvilágot látott: Hitel, 2. évi. (1989) 6. sz. Csehszlovákiai Magyarok MEMORANDUMA 1988, 38-39. p.; közli még Duray Miklós (összeáll.): i. m. 536-546. p. 781 Az utalás a Jogvédő Bizottságnak a Kapu című budapesti független folyóiratban Duray Miklós aláírásával megjelent, a magyar konnányhoz intézett 1988. július 26-i nyílt levelére vonatkozik, amely magyar vezető politikusoknak a csehszlovák nemzetiségi politikát dicsérő kijelentései ellen tiltakozott. (1. Kapu, 1. évf. [1988] 1. sz. A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának levele a Magyar Népköztársaság kormányához, 21-22. p.) 782 MNLOL, KÜM-admin., 1989-Csehszlovákia, 41. d., 2906/T-1989. Csehszlovákiai magyarok memoranduma 1988. 783 Arról, hogy a prágai nagykövetség reagált-e valamilyen módon a felkérésre, nincs tudomásunk. A Külügyminisztérium irattárában mindenesetre nem található erre vonatkozó utalás. 784 Duray Miklós Indiana város egyetemének a meghívására 1988 augusztusában távozott az Egyesült Államokba, ahonnan 1989 decemberében tért haza. 785 A magyar kisebbség „hivatalos” képviselői a nyíltan ellenzéki, ráadásul illegális szervezetnek számító Jogvédő Bizottság által kezdeményezett memorandumot valóban nem írták alá. 265 aláírója között sok volt az ismeretlen név, de a már említett Duray Miklóson és Grendel Lajoson kívül olyan közéleti szereplők is aláírták, mint pl. Ág Tibor, Bajnok István, Balia Kálmán, Barak László, Bereck József, Bartakovics István, Bettes István, Dénes György, Gál Sándor, Hizsnyai Zoltán, Koncsol László, Kulcsár Ferenc, Marczell Béla, Szigeti László, Tóth Károly, Turczel Lajos és Vadkerty Katalin. Véleményünk szerint a kor viszonyai között már az is rendkívüli teljesítménynek számított, hogy sikerült 265 személyt találni, aki nevét adta a dokumentumhoz. 786 MNL OL, KÜM-TÜK, 1989-Csehszlovákia, 28. d., 00341/3-1989.Csehszlovákiai magyarok memoranduma.
