Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
Úton a rendszerváltás felé (1988 - 1989)
10. A csehszlovákiai magyarság és a rendszerváltás éve... 257 viszony globális alakulásától - a hatalom részéről (s mindenekelőtt a szlovák vezetés oldaláról) az ez irányú toleránsabb tónus érezhetően negatív irányba csapott át.”767 A fejezet terjedelmi korlátái miatt arra nincs lehetőségünk, hogy a magyar Külügyminisztérium szlovákiai magyarsággal kapcsolatos 1989. évi anyagairól teljes áttekintést nyújtsunk. A következőkben ezért a prágai és pozsonyi diplomáciai jelentések, valamint a külügyminisztériumi feljegyzések segítségével elsősorban azon legfontosabb események és tényezők ismertetésére szorítkozunk, amelyek döntő mértékben meghatározták a csehszlovák államhatalom és a magyar kisebbség kapcsolatát. Végül pedig röviden áttekintjük a novemberi rendszerváltó eseményeket követő demokratikus átalakulás kisebbségpolitikai vonatkozásait tárgyaló külügyi iratoknak a magyar kisebbség érdekérvényesítési lehetőségeivel és politikai differenciálódásával kapcsolatban megfogalmazott gondolatait.768 10.1. A KISEBBSÉGI BEADVÁNYOK ÉS FOGADTATÁSUK Egy évtizeden keresztül jobbára csupán a Duray Miklós által 1978-ban megszervezett illegális Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága vállalta fel nyíltan a csehszlovák nemzetiségi politika bírálatát és a magyar kisebbség érdekvédelmét.769 Nem egészen egy évvel a rendszerváltás előtt - a némileg már Csehszlovákiában is nyitottabb politikai légkört kihasználva, nem utolsósorban pedig a szovjetunióbeli és főleg a magyarországi változásoktól ösztönözve - azonban már a kisebbségi magyar társadalom egyéb csoportjai, hivatalos és nem hivatalos képviselői is egyre nyíltabban és határozottabban fogalmazták meg az utóbbi húsz évben felgyülemlett nemzetiségi problémákat, s tettek javaslatot megoldásukra. A legnagyobb fajsúlyú s legnagyobb visszhangot kiváltó az a négy beadvány volt, amelyet 1988-1989 fordulóján a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, vagyis a Csemadok, a Jogvédő Bizottság képviselői, az 1968 után félreállított reformkommunisták és a köréjük tömörülő értelmiségiek, valamint az írószövetség magyar tagozata fogalmazott meg és juttatott el a legfelsőbb prágai, illetve pozsonyi állami és pártvezetéshez. Részletes tartalmi elemzésük nem tartozik a tanulmány feladatai közé, annyit azonban feltétlenül szükséges rögzíteni róluk, hogy jóllehet nem azonos hangsúllyal és részletességgel, de valamennyi megközelítően azonos kisebbségpolitikai törekvéseket fogalmazott meg. Bírálták az 1968-ban elfogadott nemzetiségi alkotmánytörvény végrehajtásának hiányosságait, az 1968-1969-ben létrehozott nemzetiségi szervek leépítését, a kisebbségi intézményrendszer hiányát, a nemzetiségi nyelvhasználat kérdésének rendezetlenségét, a magyar pedagógusképzés és iskolahálózat visszafejlesztését. A hiányosságok kiküszöbölése érdekében sürgették többek között a nemzetiségi alkotmánytörvény végrehajtási törvényeinek megalkotását, a megszüntetett nemzetiségi szervek visszaállítását, a nemzetiségi nyelvhasználat jogi biztosítását, a magyar óvoda- és iskolahálózat bővítését, a pedagógusképzés megoldását, a nemzetiségi oktatásügy önigazgatásának megte767 MNL OL, KÜM-TÜK, 1989-Csehszlovákia, 28. d., 00341/6-1989. Felsőszintű csehszlovák vezetők nemzetiségpolitikai megnyilvánulásai. 768 A tanulmányban felhasznált diplomáciai jelentések egy részét közli Popély Árpád (összeáll.): Csehszlovákia - 1989. A rendszerváltás éve a magyar diplomáciai jelentések tükrében. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 11. évf. (2009) 4. sz. 109-140. p. 769 A Jogvédő Bizottság tevékenységére 1. Duray Miklós (összeáll.): Kettős elnyomásban. Dokumentumok a csehszlovákiai magyarság helyzetéről és jogvédelméről 1978-1989. Pozsony/Bratislava, Madách-Posonium, 1993, második, bővített (Szlovákiában első) kiadás.
