Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
Történeti vázlat
1. A hontalanság éveitől a bársonyos forradalomig 23 amely során a korábbi kis területű járások összevonásakor a magyar jellegű járásokat általában a tőlük északra fekvő szlovák etnikumú járásokkal egyesitették. Mindez azt eredményezte, hogy a magyarság csupán két járásban, a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járásban tudta megőrizni többségét, s az immár szlovák túlsúlyú járásokban tovább csökkent a nyelvhasználati jogok érvényesítésének lehetősége. Az 1956-os magyarországi forradalom csehszlovákiai vonatkozásai még nagyrészt feltáratlanok, de az bizonyos, hogy a forradalom a (cseh)szlovákiai magyarság körében nem váltott ki tömegesebb visszhangot. A magyar lakosság fokozott érdeklődéssel figyelte a magyarországi eseményeket, rokonszenve azonban csupán elszigetelt szimpátiamegnyilvánulásokra korlátozódhatott. Elevenen élt még emlékezetében a második világháború utáni meghurcoltatás emléke, a megfélemlített, ráadásul korábbi vezető értelmiségétől is megfosztott szlovákiai magyarság így értelmetlennek tartotta a forradalom eszméi melletti nyílt kiállást. Tartózkodó magatartását a hivatalos propaganda a későbbiekben ki is aknázta, s a „csehszlovák szocialista hazafíság” megnyilvánulásának hirdette. A hatalomnak a magyar lakosság magatartásával kapcsolatos félelmét ugyanakkor mindennél jobban jelezte az a tény, hogy a csehszlovák hadsereg 1956. november elején elrendelt mozgósítása alkalmával a magyar nemzetiségű tartalékosokat nem hívták be. A Szovjetunióban 1956 tavaszán kezdődő első desztalinizációs folyamat Csehszlovákiában gyakorlatilag alig éreztette hatását, az 1961-ben meginduló újabb desztalinizációs hullám azonban már a csehszlovák pártvezetést is az ötvenes évek koncepciós pereinek felülvizsgálására kényszerítette. A perek áldozatainak szabadlábra helyezése, különösen pedig a szlovák burzsoá nacionalizmus vádjával elítélt Husákék felemás - jogi, de nem politikai - rehabilitálása törvényszerűen felvetette a cseh-szlovák viszony, ezen túlmenően pedig a szlovák-magyar viszony újragondolásának szükségességét is. A CSKP KB a burzsoá nacionalizmussal kapcsolatos tézisek felülvizsgálása kapcsán már 1963 decemberében elítélte a lakosságcsere módszereit, a csehországi deportálást és a reszlovakizációt is, s elismerte, hogy ezekért nem csupán a burzsoá nacionalizmussal vádoltakat terheli a felelősség, mint ahogy azt a propaganda egy évtizeden keresztül hirdette, hanem ez az egész párt és az ország politikája volt. A hatvanas évek szabadabb politikai légkörében a Csemadok tevékenységében egyre nagyobb hangsúlyt kaptak az érdekvédelmi törekvések. A szövetség vezetése több beadványt intézett a párt- és állami szervekhez, amelyekben megfogalmazta a párthatározatok tényleges betartásának igényét, s a magyar kisebbség kulturális életének, oktatásügyének és intézményrendszerének fejlesztésére, valamint egy nemzetiségi törvény megalkotására vonatkozó javaslatait. Mindeközben hathatós támogatásra talált az általa is felkarolt, Duray Miklós és Varga Sándor által vezetett ifjúsági klubmozgalomban, amely keretében kezdett formálódni az az új értelmiségi nemzedék, amely kivette részét az 1968-as reformfolyamatból, szervezte a hetvenes-nyolcvanas évek ellenzéki mozgalmát, majd élére állt az 1989-es rendszerváltásnak is. Miután 1968 januárjában a CSKP élére megválasztott Alexander Dubček fémjelezte reformfolyamatban a reformokat ellenző vezetőitől megszabadított párt a közélet demokratizálása és a cseh-szlovák államjogi viszonynak egy föderáció formájában történő megvalósítása mellett ígéretet tett a nemzetiségi kérdés rendezésére is, a magyarság érdekvédelmét egyre nyíltabban felvállaló Csemadok 1968. március 12-én megfogalmazta ezzel kapcsolatos elképzeléseit. A Csemadoknak a nemzetiségek helyzetének rendezését az önigazgatás és a kollektív kisebbségi jogok alapján szorgalmazó beadványa a nemzetiségi alkotmánytörvény kidolgozása mellett javasolta többek között az államhatalmi és végrehajtó szervek melletti nemzetiségi szervek, köztük nemzetiségi minisztérium létrehozását, az 1960. évi közigazgatási elrendezés kiigazítását, valamint az 1945 után hozott magyarellenes jogszabályok felülvizsgálását.
