Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A kommunista hatalomátvételtől a magyar forradalomig (1948 - 1956)
7. A prágai és pozsonyi magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság... 185 a befolyásolás megakadályozása érdekében. Vándor válaszában kifejtette, hogy bár hivatalosan nem foganatosítanak a reszlovakizáltak számának csökkentését célzó intézkedéseket, véleménye szerint lesznek olyan „soviniszta elemek”, akik ez irányban fognak tevékenykedni, s opportunizmusból a reszlovakizáltak közül is sokan szlováknak fognak jelentkezni. Ennek megakadályozására azonban - „szlovák belügyről lévén szó” - egyrészt nem illetékes, másrészt lehetősége sincs.519 Miután a magyar Külügyminisztérium a jelentés vételét követően „kimerítő és részletes” beszámolót kért a népszámlálással kapcsolatban észlelt jelenségekről, Vándor konzul - természetesen még a számszerű eredmények ismerete nélkül - március 17-én visszatért a kérdéshez. Megállapítása szerint „a hivatalosan kimenő utasítások nem kifogásolhatók ugyan, de a végrehajtás során (...) sok visszaélés történt, főleg a reszlovakizáltak befolyásolása érdekében”. A számlálóbiztosok többek között nyugdíjuk megvonásával vagy csehszlovák állampolgárságuk elvesztésével fenyegették meg a reszlovakizáltakat, mondván, hogy az állampolgárságra s az azzal járó különböző kedvezményekre reszlovakizálásuk révén tettek szert, de számos olyan eset is előfordult, amikor a reszlovakizációra hivatkozva önkényesen felülbírálták a bevallott magyar nemzetiséget. „Nem kétséges - zárta jelentését a konzul -, hogy a reszlovakizáltak nagy része szlováknak írta be magát (,..).”520 A népszámlálással részletesebben foglalkozó további jelentésekről nincs tudomásunk, a kérdésre ezt követően már csupán a két magyar külképviseleti szerv márciusi politikai összefoglalói tértek vissza. Szkladán Ágoston prágai követ arra hívta fel a figyelmet, hogy noha a reszlovakizáltak többsége nem merte magyarnak vallani magát, s voltak olyanok is, akik „reszlovakizált nemzetiségűnek” jelentkeztek, a magyarok száma valószínűleg mégis magasabb lesz, mint amennyit korábban hivatalosan elismertek, vagyis a reszlovakizáltak között is akadtak magukat magyarnak bejegyzők.521 Vándor konzul összefoglalója azt emelte ki, hogy a népszámlálási biztosok számára kiadott utasítások szerint a reszlovakizáltak szabadon jelölhették meg a nemzetiségüket, erről azonban a reszlovakizáltakat sem a sajtó, sem a rádió nem világosította fel. Tudomása szerint Kelet-Szlovákiában a reszlovakizáltaknak csak töredéke vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ezzel szemben viszont nyugaton, különösen pedig a Csallóközben jelentős részük magyarnak jelentkezett.522 A pozsonyi főkonzulátus levéltári iratai között több, 1950 márciusában és áprilisában kelt feljegyzés is található a népszámlálás során elkövetett visszaélésekről,523 a kérdésre a későbbiekben azonban már sem a főkonzulátus, sem pedig a követség nem tért vissza, s annak sincs nyoma, hogy magyar részről bármilyen formában szóvá tették volna a csehszlovák fél előtt a népszámlálással kapcsolatos kifogásaikat.524 519 MNLOL, PF-TÜK, 1. d., 16/szig.biz.-1950-2. Beszélgetés Pietrowski lengyel főkonzullal. 520 MNLOL, PF-TÜK, 1. d., 19/szig.biz.-1950-2. Beszélgetés Pietrowski lengyel főkonzullal. 521 MNL OL, PN-TÜK, 38. d., 255/biz.-1950. Március havi politikai összefoglaló jelentés. 522 MNL OL, PF-TÜK, 22. d., 166/biz-1950-2. Összefoglaló politikai jelentés az 1950. január, február és március hónapokról. 523 MNL OL, PF-TÜK, 40. d., 91/1945-50. Népszámlálás. 524 Az 1950. évi népszámlálásra és történelmi összefüggéseire 1. Gabzdilová, Soňa: Sčítanie obyvateľstva na Slovensku v roku 1950, maďarská menšina a historické súvislosti. Historický časopis, 59. évf. (2011) 2. sz. 263-284. p.
