Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A kommunista hatalomátvételtől a magyar forradalomig (1948 - 1956)
178 A KOMMUNISTA HATALOMÁTVÉTELTŐL A MAGYAR FORRADALOMIG... kisebbség helyzete rendezésének legfőbb akadályozójaként.487 Miután az SZLKP KB 1950. áprilisi ülésén és az 1950 májusában megtartott IX. szlovák pártkongresszuson kezdetét vette a burzsoá nacionalizmus elleni szervezett kampány, a magyar diplomácia még inkább hajlott rá, hogy - Širokýék propagandáját átvéve, valamint Široký és a kommunista párt egészének felelősségét feledve - a csehszlovákiai magyarság háború utáni üldözéséért és a magyarellenesség továbbéléséért is egyedül a burzsoá nacionalizmussal vádolt Gustáv Husákot és társait tartsa felelősnek, félreállításukkal pedig a magyar kisebbség helyzetét és a csehszlovák-magyar viszonyt is rendezettnek vélje. Boldoczki János prágai követ az 1950-es évről készült összefoglaló jelentésében a IX. szlovák pártkongresszust nevezte meg a szlovákiai magyarság helyzetében bekövetkezett fordulat döntő momentumaként. A kongresszus a követ szerint „leleplezte” a „pártba befurakodott nacionalistákat”, akik nemcsak a magyar és a csehszlovák nép barátságát akadályozták, hanem szovjet- és csehellenes tevékenységük mellett a magyarok egyenjogúságának is legfőbb kerékkötői voltak. Félreállításuk eredményeként sikerült rendezni többek között a magyar iskolák kérdését, a magyarok bevonását a pártba, a nemzeti bizottságokba és a tömegszervezetekbe, új magyar lapokat indítani, s megszervezni az első magyar színtársulatot, a Faluszínház magyar tagozatát.488 Hasonlóan fogalmazott Füredi József pozsonyi főkonzul is, aki a Csemadokról és a magyar iskolákról 1951 nyarán felterjesztett összefoglalóiban „Husákék és Novomeskýék” burzsoá nacionalista tevékenységének tulajdonította a Csemadok működésének és a magyar iskolahálózat kiépítésének akadályoztatását.489 7.3. A KORÁBBI POLITIKAI ELVEK FELADÁSA ÉS A KISEBBSÉGI KÉRDÉS ALÁRENDELÉSE A KÉTOLDALÚ KAPCSOLATOKNAK Az 1950. január 6-i párthatározat és a szlovák burzsoá nacionalisták félreállítása a magyar diplomáciát nemcsak megnyugtatta, hanem a Csehszlovákiával kapcsolatos politikája korábbi elveinek feladására is késztette. A magyar kommunista párt- és állami vezetés, amely 1948 folyamán és 1949 első hónapjaiban még több alkalommal szót emelt a szlovákiai magyarság érdekében, a kényes kérdéseket, mint amilyen a magyar kisebbség helyzete is volt, a csehszlovák-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés 1949. április 16-i aláírása490 után kezdte alárendelni a kétoldalú kapcsolatoknak. 1949 őszén ugyan még fellépett az újabb kitelepítési terv ellen, 1950 tavaszától azonban ez az irányváltás felgyorsult. Ettől kezdődően a diplomáciai iratokban már nem találjuk nyomát, hogy a magyar diplomácia bármilyen ügyben hallatta volna a hangját a magyar kisebbség érdekében. 487 Pl. MNL OL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 52. d., 682/1949. Rubin Péter követségi titkár szlovákiai útja; MNL OL, PN-TÜK, 37. d., 613/biz.-1949-2. Október havi politikai összefoglaló; MNL OL, PN-TÜK, 37. d., 783/biz-1949- 2. Decemberi összefoglaló politikai jelentés. 488 MNLOL, PF-TÜK, 3. d., 7/szig.biz.-1951. Évi összefoglaló jelentés 1950. évről. 489 MNL OL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 54. d., 08423/1951. Csemadok működéséről összefoglaló jelentés készítése; uo. 08450/1951. Összefoglaló jelentés a csehszlovákiai magyar iskolákról. 490 A barátsági egyezmény megszületésének körülményeire és aláírására 1. Ciema-Lantayová, Dagmar: Podoby česko-slovensko-maďarského vzťahu 1938 - 1949. Bratislava, Veda, 1992, 161-170. p.
