Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A kommunista hatalomátvételtől a magyar forradalomig (1948 - 1956)
136 A KOMMUNISTA HATALOMÁTVÉTELTŐL A MAGYAR FORRADALOMIG... 7.2. A MAGYAR POLITIKAI AKTIVITÁS IDŐSZAKA A proletár internacionalizmus dogmája a kisebbségi kérdést egyrészt megoldottnak, másrészt az egyes szocialista országok belügyének tekintette. A köztudat szintén olyan képet őriz a magyar kommunista vezetésről, különösen pedig a Rákosi-éráról, mint amely teljességgel közömbös volt a szlovákiai magyarság helyzete, s általában a nemzetiségi probléma iránt. A prágai és a pozsonyi - s valószínűleg nem csak a csehszlovákiai, hanem a Magyarországgal szomszédos országokban működő valamennyi - magyar külképviseleti szervtől beérkezett diplomáciai jelentések ugyanakkor az eddiginél jóval árnyaltabb képet tárnak elénk a legfelsőbb magyar pártvezetésnek és a magyar diplomáciának a nemzetiségi kérdéshez és a határon túli magyarsághoz való viszonyulásáról. A szomszédos országokban szolgáló magyar diplomatáknak, a külügyi apparátus és a pártvezetés tagjainak, még ha eredendően érzéketlenek voltak is a kérdés iránt, a magyar kisebbségek helyzetével szembesülve valamiképpen állást kellett foglalniuk, s - a budapesti kormányzatok magyarságpolitikáját vizsgáló Bárdi Nándor szavaival élve - „lassan-lassan elnemzetiesedtek”.291 A prágai magyar követek, illetve nagykövetek292 (Bolgár Elek,293 Szkladán Ágoston,294 Boldoczki János,295 Horváth Imre296 és Gábor József297) kivétel nélkül, s - Wagner Ferenc298 és Csordás István kivételével - jobbára a pozsonyi főkonzulátus vezetői (Vándor József,299 Füredi 291 Vö. Bárdi Nándor: Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarság kapcsolattörténete. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó, 2004, 91-92. p. 292 Csehszlovákia és Magyarország 1954 februárjában egyezett meg diplomáciai kapcsolataik nagyköveti szintűvé emeléséről, a prágai magyar és a budapesti csehszlovák követség nagykövetséggé alakításáról. (MNL OL, KÜM- admin., Csehszlovákia, 6. d., 01315/1954. Prágai és budapesti követségek átalakítása nagykövetségekké) 293 Bolgár Elek (1883-1955): kassai születésű jogász, történész, 1918-ban a kommunista párt alapító tagja. A Tanácsköztársaság idején bécsi követ, majd külügyi népbiztoshelyettes volt, 1937-1944 között a Szovjetunióban élt. 1946-1947-ben külügyminiszter-helyettes, 1947 decemberétől 1949 júliusáig prágai, majd 1951-ig londoni követ. 294 Szkladán Ágoston ( 1899-1963): eredetileg kőműves, 1917-től a szociáldemokrata párt tagja, majd 1945-től a kommunista párt tagja és tisztségviselője, 1947-től országgyűlési képviselője. 1949 júliusától 1950 júniusáig prágai, ezt követően moszkvai, ulánbátori és pekingi követ volt. 295 Boldoczki János (1912-1988): politikus, eredetileg mezőgazdasági munkás, napszámos. 1931-ben belépett a szociáldemokrata pártba, 1944-től a kommunista párt tagja és tisztségviselője, az Ideiglenes Nemzetgyűlés szlovák nemzetiségi képviselője, 1948-1950 között a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára volt. 1950 júliusa és 1953 júliusa között prágai követ, utána 1956-ig külügyminiszter, 1956-1960 között moszkvai nagykövet. 296 Horváth Imre (1901-1958): politikus, eredetileg műszerész, majd gépészmérnök, 1918-ban a kommunista párt alapító tagja. 1922-1933 között a Szovjetunióban élt, hazatérése után 10 évig raboskodott. 1945-ben külügyi szolgálatba lépett, 1949-1951 között washingtoni, 1951-1953 között londoni, 1953 szeptemberétől 1956 júniusáig prágai követ, illetve nagykövet, majd haláláig külügyminiszter volt. 297 Gábor József (1893-1964): politikus, diplomata, eredetileg szobafestő, 1910-től a szociáldemokrata párt tagja. 1915-ben orosz fogságba esett, ahol belépett a bolsevik pártba vöröskatona lett, majd szovjet állami és pártfunkciókban tevékenykedett. Hazatérése után 1944-1945-ben kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, 1950-1954 között ankarai követ, 1954—1956-ban szófiai nagykövet, 1956 augusztusától 1959 márciusáig prágai nagykövet volt. 298 Wagner Ferenc (1911-1999): korponai születésű középiskolai tanár, a kisgazdapárt tagja, 1945-től a Külügyminisztérium alkalmazottja. 1946 augusztusától 1947 szeptemberéig pozsonyi magyar meghatalmazott, 1947 szeptemberétől a pozsonyi magyar főkonzulátus vezetője volt, 1948 novemberében az USA-ba emigrált. 299 Vándor József (1909-?): tanító, 1947-től belügyminisztériumi, 1948-tól külügyminisztériumi osztálytanácsos. 1948 szeptemberétől 1949. júniusi felszámolásáig a pozsonyi magyar meghatalmazotti hivatal, 1949 márciusától 1950 júniusáig egyben a pozsonyi magyar főkonzulátus vezetője volt.
