Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A kommunista hatalomátvételtől a magyar forradalomig (1948 - 1956)
120 A KOMMUNISTA HATALOMÁTVÉTELTŐL A MAGYAR FORRADALOMIG... egymillió koronás támogatás biztosítására, s tolmácsolta a bizottság magyar tagjainak a lap megjelenését hírül adó plakát kiadásának engedélyezésére vonatkozó kérését is, ez utóbbit viszont azzal a megjegyzéssel tette, hogy meg kell fontolni. Ezek után nem meglepő, hogy a Širokýval folytatott telefonbeszélgetés után Okáli december 3-án kelt levelében arról értesítette Major Istvánt, a Pravda Kiadóvállalat vezérigazgatóját, hogy mivel pártlapról van szó, a lap beindításához szükséges egymillió koronás hitelt a kiadóvállalat folyósítsa, a lap megjelenéséről tájékoztató plakát kiadását azonban Široký elutasította. Okáli arra is határozottan felhívta Major figyelmét, hogy nem megengedett a lap országos terjesztése, hanem terjesztését Dél-Szlovákia kompakt magyar lakosságú járásaira, városaira és falvaira kell korlátozni, példányszáma pedig maximálisan 50 ezres lehet.238 Ezek a korlátozások nemcsak a szlovák többségű országrészek magyarságát fosztották meg a magyar laphoz való hozzájutás lehetőségétől, hanem Dél-Szlovákia reszlovakizált magyar lakosságát is, amelynek a kisebbségi magyar társadalomba való reintegrálódását a pártvezetés igyekezett minden eszközzel megakadályozni. Az SZLKP KB Elnöksége 1948. december 9-én hagyta jóvá az Új Szó kiadására Dániel Okáli által előterjesztett javaslatot. A javaslat és az elfogadott határozat ugyancsak kiemelten figyelmeztetett arra, hogy a lap példányszáma Široký utasításai szerint nem haladhatja meg az 50 ezret, terjesztése pedig kizárólag a magyarlakta járásokban engedélyezett.239 Ilyen előzményeket követően 1948. december 15-én jelent meg a hetilapként induló Új Szó első száma. Bár a lap kezdettől fogva a kommunista párt orgánuma, kiadója pedig a párt Pravda Kiadóvállalata volt, fejlécén kezdetben a csehszlovákiai magyar dolgozók heti-, majd napilapjának nevezte magát, amit csak 1952. május 21-én váltott fel a valós helyzetét tükröző „Szlovákia Kommunista Pártja napilapja” meghatározás. Fő- és felelős szerkesztője Lőrincz Gyula, szerkesztői Barsi (Bojsza) Imre, Federmayer István és Hargitai Ferenc voltak. Lőrincz, akit a későbbiekben a Csemadok elnökévé is megválasztottak, majd az 1950-es évek első felében az SZLKP KB-ban és a prágai parlamentben is helyet kapott, saját elmondása szerint csupán szükségmegoldásként vállalta el a lap főszerkesztői tisztségét.240 E számos funkció egyidejű ellátását tehernek érző Lőrincz 1955 februárjában abban a reményben vált meg az Új Szótól, hogy végre eredeti hivatásának, a festészetnek szentelhesse magát, 1968 viharos napjaiban azonban ismét ő került a lap élére. A lap első számának Induláskor című vezércikkét Major István írta, a pártvezetés utasítására azonban nem szignálhatta azt, mint ahogy - Fábry Zoltán Üzenet című esszéje kivételével - név nélkül jelent meg a szám összes többi cikke, riportja és beszámolója is. Fábry többek között a következő mondatokkal indította volna útjára az Új Szót: „Mi majd négyéves késéssel lépünk a béke küszöbére. Behozhatatlan hátránnyal, de le nem becsülhető előnnyel indulunk: tiszták maradtunk, emberek maradtunk. (...) Történelmi tévedésből kerültünk a vádlottak padjára, melyet azonban most emelt fővel elhagyhatunk.” A cenzúra azonban az idézett mondatokat - csakúgy, mint a magyar lakosság háború utáni jogfosztására utaló többi részt - nem engedte leközölni, Fábry írása így csupán megkurtítva, lényegi mondanivalójától megfosztva jelenhetett meg.241 238 SNA, PV-sekr., 193. d., 236/48 sekr., Maďarská komisia - časopis „Új Szó“. 239 SNA, ÚV KSS, 789. d., Zápis zo zasadnutia Predsedníctva ÚV KSS zo dňa 9. decembra 1948. 240 Az Új Szó évkönyve (szerk. Zsilka László). [Bratislava], Új Szó, 1968, 4. p. 241 Új Szó, 1948. december 15. Üzenet, 5. p.; vő. Fábry Zoltán: Az őrhely megszólal. Naplók, emlékiratok, cikkek, levelek 1945-1948. (összeáll., szerk. Tóth László) Pozsony, Kalligram, 2007, 311-313. p.
