Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
104 A JOGFOSZTOTTSÁG ÉVEI (1945-1948) elvileg - bár erre már akkor is kevés példa akadt - a magyarok és a németek földhöz jutását is lehetővé tették, addig a második világháború utáni földreform már hivatalosan is a jogfosztott magyar és német kisebbség gazdasági tönkretételén s földvagyonának a szlovákok és csehek kezére juttatásán alapult. A belső telepítés keretén belül, illetve azzal párhuzamosan megpróbáltak visszatérni Dél- Szlovákiába azok az egykori cseh és morva kolonisták is, akik a két világháború közötti kolonizáció során települtek a magyarlakta területekre, az 1938-as első bécsi döntés után azonban eltávoztak onnan. Visszatérésük lehetőségét elvben az SZNT 1945. június 6-i 52/1945. számú rendelete is biztosította, amely az 1938-ban Magyarországhoz csatolt területen érvénytelenítette az első csehszlovák földreform alá eső valamennyi ingatlan vagyonjogi átruházását, s ezek egykori birtokosai vagy használói számára lehetővé tette ingatlanuk visszaigénylését, erre azonban meglehetősen rövid lejáratú, 1945. szeptember 30-ig terjedő határidőt szabott, ellenkező esetben az ingatlan állami kezelésbe kerül, s a földreform céljaira használják fel.200 A szlovák politikai vezetés a rendeletileg is biztosított lehetőség ellenére mindent megtett, hogy a cseh és morva kolonisták lehetőleg ne térjenek vissza, mivel ezúttal már kizárólag a külföldről hazatelepülő szlovákokkal, illetve Szlovákia szlováklakta északi részeiből a belső telepítés keretében betelepített telepesekkel kívánta biztosítani a déli határvidék szlovák nemzeti jellegét.201 A belső telepítés számára fenntartott ún. betelepítési övezet kijelölésénél az 1930-as népszámlálás nemzetiségi adatait vették alapul. Betelepítési övezetté nyilvánították annak a 20 délszlovákiai járásnak (Somorjai, Dunaszerdahelyi, Komáromi, Galántai, Vágsellyei, Érsekújvári, Ógyallai, Párkányi, Zselizi, Lévai, Verebélyi, Ipolysági, Kékkői, Losonci, Feledi, Tornaijai, Rozsnyói, Szepsi, Királyhelmeci és Nagykaposi) az egész területét, amelyben a nem szláv, tehát a magyar és német nemzetiségű csehszlovák állampolgárok aránya meghaladta az összlakosság 20%-át,202 majd ehhez hozzácsatolták további 20 járás magyar és német többségű településeit. Magyar viszonylatban ez a Kassai járás 4 (Abaújszina, Kenyhec, Miglécnémeti, Nagyida), a Tőketerebesi járás 3 (Kistoronya, Imreg, Szümyeg), a Nagymihályi járás 5 (Abara, Deregnyő, Hegyi, Kisráska, Nagyráska), a Nagyrőcei járás 4 (Gice, Lice, Mikolcsány, Gömömánás), a Rimaszombati járás 5 (Alsópokorágy, Balogpádár, Osgyán, Rimaszombat, Zeherje), az Aranyosmaró ti járás 4 (Barslédec, Ghymes, Kolon, Zsére) és a Nyitrai járás 13 községét (Alsóbodok, Alsócsitár, Béd, Berencs, Lajos, Menyhe, Nagycétény, Nyitracsehi, Nyitraegerszeg, Nyitragerencsér, Nyitrageszte, Pográny, Vicsápapáti) jelentette.203 A későbbiek során e két utóbbi járás községeit nem tartották a betelepítési övezethez tartozónak, a dél-szlovákiai betelepítési övezet fogalma így 25 járásra szűkült. Ennyiről emlékezik meg a Földművelés- és Földreformügyi Megbízotti Hivatalnak a belső telepítés végleges adatait ismertető 1948. október 9-i jelentése is.204 200 Sbierka nariadení Slovenskej národnej rady. Ročník 1945, čiastka 10., 71-73. p. 201 Vő. Vadkerty Katalin: A belső telepítések... i. m. 35-37. p. 202 SNA, PPPR-B), 305. d., Osídľovacie územie. (A magyar lakosság részaránya az egyes járásokban a következő volt: Somorjai - 75,7%; Dunaszerdahelyi - 86,7%; Komáromi - 80,4%; Galántai - 61,3%; Vágsellyei - 55,2%; Érsekújvári - 31,3%; Ógyallai - 69,6%; Párkányi - 79,6%; Zselizi - 78,6%; Lévai - 27,1%; Verebélyi - 25,6%; Ipolysági - 70,4%; Kékkői - 30,8%; Losonci - 24,2%; Feledi - 74,5%; Tornaijai - 79,8%; Rozsnyói - 34,4%; Szepsi - 53,3%; Királyhelmeci - 76,2%; Nagykaposi - 50,5%. Vö. Štatistický lexikon obci... i. m. A két utóbbi járás adatait az 1945-ben Kárpátaljával együtt a Szovjetunióhoz csatolt községek nélkül közöljük). 203 SNA, PPPR-B, 305. d., Obce k osídl’ovaciemu územiu pričlenené. (Az 1930-ban 54,0%-os szlovák többséggel rendelkező Abaújszina besorolása a betelepítési övezet községei közé valószínűleg tévedésen alapult.) 204 SNA, PPPR-B, 304. d., Zpráva o niektorých problémoch južného Slovenska.
