Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
4. A baloldali alternatíva
4. A BALOLDALI ALTERNATÍVA 4.1. A MAGYAR SZOCIÁLDEMOKRÁCIA ÚTJA AZ ÖNÁLLÓSÁGTÓL A BEOLVADÁSIG Az a folyamat, amely során a szlovenszkói magyar szociáldemokrácia, amely a történelmi Magyarország integritásának a talaján állva lépett be a Csehszlovák Köztársaságba, s jutott el a prágai kormányzat feltétlen támogatásáig, hosszú és fordulatokban gazdag történet. A közel 8 év alatt, amíg ez lezajlott, nem csupán nemzetpolitikai kérdésekben változtatta meg álláspontját, hanem szavazóbázisa is oly mértékben erodálódott, hogy az 1920-ban még a legnagyobb magyar szavazótáborral rendelkező politikai erőből csupán egy marginális jelentőséggel bíró pártszekció maradt. A magyar szociáldemokrácia számára paradox módon épp a jól sikerült 1920-as parlamenti választások utáni időszak bizonyult végzetesnek, amikor a Szlovenszkói Német-Magyar Szociáldemokrata Párton belül is a III. intemacionálé hívei kerültek többségbe, akik az 1921 elején megalakult kommunista párthoz vándoroltak át. Ebben a folyamatban fontos szerepet játszottak az ellenforradalmi rendszer miatt csehszlovákiai emigrációt választó magyarországi bolsevik intellektuelek, akik mozgalmi tapasztalataikat és képzettségüket kihasználva gyorsan komoly pozíciókat vívtak ki maguknak a szlovenszkói magyar szociáldemokráciában. A bolsevik vonal felülkerekedésében persze a nemzeti motívumok is szerepet kaptak, hiszen 1919 nyarától Csehszlovákiának szociáldemokrata kormányfője volt, s a vörös-zöld koalíció magyarellenes politikája, amelyet Szlovákiában a reformista és nacionalista magatartást tanúsító Ivan Dérer képviselt, óhatatlanul a III. intemacionálé felé sodorta a magyar munkásságot. A Moszkvához húzó pozsonyi Népszava, amely a pozsonyi magyar szocdemeket nemzetközi szocialistáknak nevezte, a cseh elvtársakról a következőket írta: „Ok bizony erősen nemzetiek és nacionalisták, soviniszták, s küzdelmük nem a kapitalizmus, hanem a más nemzetiségűek ellen irányul. Ők bizony az imperializmus szolgálatában állnak.”396 Kassán már a parlamenti választásokat követő nyári tisztújítások során a magát marxista baloldalnak nevező tábor (Surányi Lajos, Seiden Ármin, Borovszky Géza, Gyetvai János) került többségbe, bár, hogy a teljes szakadást elkerüljék, a mérsékeltek is kaptak még pozíciót.397 Pozsonyban ugyanez a folyamat néhány héttel később, július folyamán kezdődött meg, s novemberre zárult le. Ennek során a hagyományos szociáldemokrata értékek alapján politizáló két parlamenti képviselőt, Wittich Pált és Mayer Samut először csak a vezetésből váltották le, majd azt is megtiltották nekik, hogy a párt nevében fellépjenek és a Volkstimmében vagy a Népszóvá ban publikáljanak.398 A pozsonyi magyar és német munkásság támogatásának többségét bíró magyar 396 Népszava, 1919. augusztus 31., 1. 397 Kordíková Marta: Adalékok a kassai munkásmozgalom történetéhez (1917-1921). In Dusek Imre (összeáll.): Magyarok Csehszlovákiában. Tanulmányok és visszaemlékezések. Bratislava, Epocha, 1969, 100. 398 Provazník: Robotnícke, i. m. 112-117.
